2010. november 3., szerda

Nemek harca az online viselkedésben, avagy férfi és nő a neten

A bejegyzést a 2010-es Internethungary Konferencián hallott Síklaki István pszichológus által megtartott előadás ihlette. Ennek rövid összefoglalóját teszem közzé némi egyéni kiegészítéssel. Próbálok rávilágítani a nők és a férfiak közötti online viselkedés különbségeire, ezeknek marketinges hasznaira.

Sok FMCG cég és médium is kiemelten kezeli a női célcsoportot, egyre inkább online berkekben is. De mi kell a nőnek? Milyen tartalmat szolgáltasson az, aki kifejezetten női célcsoporthoz szeretne szólni?

A Meroving Internetkutató Kft. szemkamerás kutatásokon alapuló viszgálatait Síklaki István foglalta össze. A megyfigyelések néhány tíz fős mintán alapulnak, ugyanakkor megbízhatónak tűnnek. 

Az eredmények

- A nők inkább a szöveges tartalmakat szeretik, a férfiak többet időznek a grafikus elemeken.
- A nők rögrön a kisebb betűk felé sodródnak, és elolvasnak szinte mindent. A férfiak keresik a képeket, és azokat nézik meg jobban. Emellett a férfiak jobban keresik a nagyobb betűket, navigációs lehetőségeket, menüpontokat, és szeretik átfutni a tartalmat.
- A nők egy embert ábrázoló képen főleg az arcra koncentrálnak. A férfiaknál az arc mellett a szeméremtájék is nagyon fontos, megnézik.
- A férfiak fogékonyabbak a szexuális asszociókra, a nők nem igazán.
- A nőknek jobbak a verbális képességei, jobbak az olvasásban.

Férfi szemmel már érthetjük, hogy a női site-ok miért olyan átláthatatlanok és zsúfoltak számunkra. Ezekből az eredményekből kiindulva érdemes egy zsúfolt, kevés grafikai elemet és sok szöveget tartalmató oldalt létrehozni a nők számára. De milyen tartalommal töltsük meg?

Női tartalom

A digibiz.hu oldalon találtam egy pár infót a nőknek szóló tartalmak népszerűségéről, az adatokat az NRC online kutatócég tette közzé.

A TOP női tartalmak sorrendben:

1. ezoterika, 
2. egészség,
3. lakberendezés,
4. gasztronómia, 
5. utazás, 
6. bulvár,
7. könnyűzene. 

A férfiak amúgy többrétűen használják a netet, mint a nők, több dolog iránt mutatnak érdeklődést a neten.

A legnépszerűbb női oldalak Magyarországon:

- Házipatika, 
- Nők Lapja café, 
- Story Online,
- Femina,
- Mindmegette,
- Egyszervolt,
- Blikk Online. 

A nők inkább termékeket vesznek a neten, ellenben a férfiakkal, akik szívesebben online bankolnak (A férfiak 20, a nők 14%-a online bankol, forrás: vg.hu.) Könyvet, meleg ételt és ruhaneműket rendelnek leginkább.

Remélem a poszt tudott hasznosat hozzátenni az eddig kialakult nemi sztereotípiák világához, és tudott pár tippet adni egy női site építéséhez, megújításához!


2010. október 15., péntek

Érdekes megközelítésű E-DM

Én is felkerültem erre a levlistára, érzésem szerint véletlenül. Nincs mit fűzni rajta, a kép magáért beszél.

Katt a képre, hogy látható legyen a szöveg!


A törlési linkre még nem mertem rákattintani.

2010. szeptember 30., csütörtök

Ha az ajtón kidobnak, keresek egy másik lukat...

A sales-es korunk piaci kofája, azzal a különbséggel, hogy a hajdani terebélyes, kiabáló asszonyok stílusosan tették (teszik) a dolgukat, ami sok tele(marketinges)sales-essel sajnos nem így van...

Megtörtént esetről van szó, egyik nap kaptam a céges címemre egy e-mailt, amiben egy cég azt ajánlotta, hogy töltsünk fel az oldalukra pár reklámot, ajálnjunk fel nyereményeket, ők fizetett Google Adwords hirdetéssel hoznak oda rajongókat, akik ha megnézik a reklámot és válaszolnak pár feltett kérdésre, akkor nyerhetnek. A módszer három szempontból sem volt túl szimpatikus. 

Az egyik az ára. Saját finanszírozású Google szponzorációval sokkal magasabb kattintásszámot el szoktunk érni hasonló keretösszegből, így ez anyagilag nem érte meg.
A másik a módszer. A hirdetések szövegei feltehetően nem a termékre, hanem a nyerési lehetőségre lennének kihegyezve, így nem a te potenciális fogyasztóid, hanem szerencselovagok kattintanának főként a videódra.
A harmadik a mérés. Kattintás után kellene fizetni a díjat, de ahogy elnézem a honlapot nincs rá garancia, hogy egy kattintó végignézi a videót. Ez más esetben is fennáll, de sajnos a cég épp azzal próbálta eladni magát, hogy itt tuti megnézik a reklámunkat.

Írtam neki egy elutasító választ, aminek zanzásítva a felsorolt három pont volt a lényege. Visszaírt, hogy félreértem, és természetesen személyes találkozóval akarta az időmet rabolni. Ha minden ilyen kérést elfogadna egy termékmenedzser, egész nap a hasonló bomba ajánlatokat hallgathatná. Nem válaszoltam neki rögtön, késő délután volt, gondoltam másnap. De megelőzött, felhívott, mondtam neki, hogy nem érzem elég erősnek az ajánlatot, és hatékonyabban is el tudnánk küldeni az erre elkölthető összeget. Elég unott volt, ami azt eredményezte, hogy arra a sztenderd kérdésre, amit ilyenkor feltesznek, hogy mikor kereshet legközelebb nem azt a választ adtam, hogy jövőre, hanem azt, hogy soha.

A lekezelő stílus és az unottság az ilyen szakemberek két nagy átka, sajnos őt mindkét tulajdonság jellemezte, pedig egy nem releváns ajánlatot is lehet jó és rossz szájízzel kezelni.

Este a cégünk hivatalos Facebook oldalán egy fake névvel beposztolta a visszautasíthatatlan ajánlatát, ami elgondolkodtatott. Tényleg azt hiszi, hogy így majd fizetünk nekik egy vasat is? Vagy egyszerűen ez egy kis stílustalan bosszú volt? Nemet mondani nem csak meg kell tanulni az üzleti világban, de ha neked mondják, azt is illik normálisan feldolgozni. Egy sales szakembernél ez különösen fontos, mert ő sok nemet fog hallani, főleg ha így csinálja...

2010. szeptember 22., szerda

Kaotikus információhalmaz







A HVG online-on olvastam:

„A BBC értesülései szerint Eric Schmidt, a Google egyik alapítója úgy fogalmazott: ma már kétnaponta hozunk létre annyi információt, mint amennyi összesen keletkezett a civilizáció hajnalától 2003-ig. Ez pedig komoly feladat elé állítja a történészeket.”

A hír már-már megdöbbentett, és egy kicsit utánanéztem, hogy én mennyi infót kapok egy nap a Facebookon és a Twitteren, a két közösségi csatornán, amire a legjobban odafigyelek.

A privát Facebook profilomnak 203 ismerőse (természetes személy), illetve kb. 170 követett oldala van. Az elmúlt 24 órában 167 bejegyzést ejtettek az üzenőfalamon. Ezek alkommentjeit nem is számoltam. 67 volt belőlük kereskedelmi jellegű, tehát valamelyik cégtől, újságtól, csoporttól érkező, úgymond brandbe burkolt üzenet.

Összehasonlításként ha azt nézzük, hogy egy órában 12 perces reklámblokk van a magyar kereskedelmi TV-kben, és 30 másodperces szpotokkal számolunk, akkor az átlag magyar kb. napi 4 órás átlag TV fogyasztása alkalmával úgy napi 100 db TV szpottal találkozhat.

Twitteren a marketingmask csatorna 93 csatornát követ, ők az elmúlt nap 267 bejegyzést bombáztak felém. Iwiw, Youtube, és egyéb nyalánkságok most nem játszottak.

Némi átfedés van a twitteres és a facebookos információforrások között, de akkor is megközelítőleg 400 infó futott be a "socialboxomba", ha lehet ezt így hívni. Mennyire emlékszem ezekből? Talán 3-5 bejegyzésre. Jogosan merülhet fel a kérdés, egy céges Facebook csatornának mennyire kell nagyot kiabálni ahhoz, hogy meghalljam? Igaz-e még, hogy Magyarországon ezen a csatornán nincs még túl nagy zaj?

A módszertan nyilván kifogásolható, egy személyként nem tudom reprezentálni a magyar internetezők sokaságát, csak elgondolkodtam, leírtam...


2010. szeptember 6., hétfő

Tényleg ingyenes a közösségi média? Mennyibe kerül 1 000 Facebook lájkoló? 1. rész

Természetesen közösségi média alatt online felületek széles tárházát érthetjük, cikkünk azonban a Facebook, Youtube, Twitter és blogos aktivitásokra fog koncentrálni, mivel meglátásunk szerint Magyarországon ezek a legfontosabb és leggyakrabban használt közösségi médiás eszközök, és a termékígéret itt az, ha készítesz valami érdekeset, akkor tulajdonképpen ingyen, kvázi virális úton fog terjedni a tartalmad.


No igen ám, de mennyibe kerül az ingyen?

Vegyünk elsőnek egy tipikus magyar kisvállalkozást, aki ügynökség nélkül dolgozik! Különösebb trükközés nélkül elindítja aktivitását mind a 4 említett csatornán.

1. A Facebookos csatornán nincsenek programozott tabok. A design kimerül egy logóban, ami már rendelkezésre állt. Hetente 4-5 saját poszt kerül kihelyezésre. Lassan jönnek a rajongók, pedig a cég mind a nyolc alkalmazottja elküldte az oldalajánlót az összes ismerősének, ami 1 500 főt jelent, de egy hét alatt 36 rajongó jött csak össze... A főnök rászánja magát, hogy 150 000 Ft-os budgetet beáldozzon Facebookos PPC reklámra. Ez kb. 1 000 rajongót hoz, a kattintási árak magasak, a kis cég neve nem túl ismert, és az ő szegmensében aránylag sok a konkurens hirdető. 1 000 fős rajongói tábor felett a saját posztokkal együtt napi fél óra megy el a moderálásra, ez havi 20 munkanappal 10 óra.
Alapköltség: 100 000 Ft + 10 munkaóra/hó.

2. Elindul a Twitter csatrona is. Ez főként bloggereknek, újságíróknak és nagy cégeknek ajánlott, de a kisvállalkozó is szívesen elkezdi használni, míg úgy nem érzi, hogy semmi értelme. Persze magának a csatornának van értelme, csak nem úgy, ahogy a kisvállalkozások nagyrésze használja. Magyarországon a Twitter nem vonz nagy tömegeket egyelőre, így a kisvállalkozások zömének csalódás. Mindenesetre induláskor egy ismerőssel kb. 30 000 Ft-ért összehoznak egy saját háttérképes skint. Napi 2-3 posztolás történik, ez kb. napi 20 perc, ez havonta 6,5 munkaóra kb.
Alapköltség: 30 000 Ft + 6,5 munkaóra/hó.

3. Színes-szagos tartalom kell a Facebookra, így a kisvállalat elindít egy blogot, ahol megpróbál szakérteni a saját területén. A blog alapdesign haveri alapon elkészül szintén 30 000 Ft-ból. Eleinte megpróbálja az egyik alkalmazott maga szerkeszteni a tartalmat, de ez nehézségekbe ütközik. Az amateur programozó ismerős havi 10 000 Ft-ért elvállalja a posztok feltöltését és szerkesztését. A tartalmat maga írja az egyik alkalmazott, ami 2-3 bejegyzést jelent egy hónapban. Ezek a bejegyzések elég alaposak, szakmailag védhetőek, így átlagosan havi 10 óra a munkaidőigényük.
Alapköltség: 30 000 Ft + 10 000 Ft/hó + 10 munkaóra/hó.

4. A mai világban a tulajdonos fontosnak érzi, hogy videótartalmakat is létrehozzon a cég, amiket az előző 3 csatornán közölhet, illetve feltölthet egy Youtube csatornára. A Youtube-on először saját háttérképpel kísérletezik, miután ez multiplikáltan jelenik meg, az ismerőse ismét 30 000 Ft-hoz jut a feltöltés miatt. Havi egy kézikamerás videóban gondolkodnak, amit 8 munkaóra leforgatni és megvágni, ha valami jót akar az ember. Ebben ismét a mindenttudó, de nagyon nagyon gazdaságos ismerős segít neki, videónként 20 000 Ft-ért.
Az alapköltség 30 000 Ft + 20 000 Ft/hó + 8 munkaóra/hó.

Összességében egy ilyen 4 csatornás közösségi médiás indulásnak a kezdeti fixköltségei kb. 190 000 Ft-ra rúgnak, igaz ezek kiküszöbölhetőek némi html programozási + Photoshop esetleg Corel Draw ismerettel. Ehhez hozzájönnek a havi költségek, forintban 30 000 Ft/hó, munkaórában 34,5 óra/hó, ez egy munkatársnak majdnem egy heti munkája. Ez a munkaóramennyiség az esetleges drasztikus rajongói/követői kommentek emelkedésével lehet jóval magasabb. Mekis órabérrel számolva kb. 20 000 Ft-ot jelent a munkaórák száma is. Így kb. havi 50 000 Ft-ot is jelenthet a 4 csatorna párhuzamos üzemeltetése megfelelő aktivitással. Ezek a költségek természetesen változhatnak, ha az aktivitások mennyisége több/kevesebb, illetve az említett csatornákból nem használjuk mindet.

Mennyit hozhat a konyhára a közösségi média használata? Ezekről a cikksorozat 3. részében fogunk írni.

Mennyibe kerül mindez egy multinak, aki nagyon figyel az arculatra, és a saját munkaerejét megpróbálja pótolni ügynökségi erőforrással? Erről a cikksorozat 2. részében esik majd szó hamarosan.

2010. augusztus 10., kedd

Twitterparlament, a Jobbik megelőzte az LMP-t

2009. december 21-én közreadtunk egy bejegyzést, amiben a pártok twitteres népszerűségét vetettük össze, ezt a mai napon megismételjük.

Módszertan

Az általunk fellelt pártok twitteroldalain összeszámoltuk a követőket, az összes követők számával elosztottuk az egyes pártok követőinek számát. Amely pártok 5 % felett teljeseítettek, azok bekerültek a magyar twitterparlamentbe (továbbiakban: MTP). Az egyes bekerülők követőinek számát elosztottuk az összes bekerülő követőinek számával, így %-osan megkaptuk a mandátumarányokat.
Természetesen a mérés torzít, hiszen egy felhasználó követhet egyszerre több pártot is, de alapjaiban kapunk egy körképet a magyar twitterező társadalom pártszimpátiájáról/pártok iránti érdeklődéséről.

Eredmények













Tapasztalatok

2009-ben a valós Parlamentben lévő pártok követői 14,2%-ot tettek ki, és az egyetlen országgyűlési és MTP-s párt az SZDSZ volt, amely 2010 augusztusában már egyik "intézménynek" sem tagja. 2010-ben ez az arány 63,1%, jóllehet Országgyűlésünk és az MTP összetétele is jelentősen átalakult. 

A Jobbik a 2009-es középmezőnyből az élre tört, az LMP egy helyet vesztett pozíciójából, és a második legnagyobb tábort bírja a twitteren. Mellettük a Fidesz került a MTP-be 8,9%-os mandátumaránnyal, pedig kommunikációban jól állnak, az összes listán szereplő párt csiripjeinek 46,9%-át ők követik el, szoros szövetségesük a KDNP 9,2% csiriprészesedést szakít ki a magyar twitteres "kampányból".

A választási hajrában összeboruló MDF - SZDSZ utoljára áprilisban kommunikált a mikroblog csatornáján, twitteres jelentőségük szép lassan konvergál a real life-ban elért babérjaikhoz.

A baloldalon a Munkáspárt mind követők, mind kommunikáció terén utcahosszal előzi az inaktív MSZP-t.

Nyugatról mind a viccpárt, mind kalózpárt sikeres valós választási szerepléseiről hallunk, nálunk egyelőre a twitteres kommunikációban villognak. Az ismét stabil MTP-i Kétfarkú Kutyapárt és a Magyar Kalózpárt együttesen a 18,2%-os mandátumhoz jutna, igaz 2009-es 34,5%-os eredményük jelentősen csorbult, de az első méréskor hatalmas előnyt jelentett a többiek késői ébredezése.

Az év vége környékén újabb twittrparlamenti körképpel jelentkezünk.

2010. június 24., csütörtök

Google-Microsoft "együttműködés"

Egy aranyos "együttműködésnek", vagyis inkább együttállásnak voltam ma a tanúja. A filehippo oldalon épp a Google Chrome legújabb bétáját kerestem, amikor megpillantottam egy Google Ads rendszerben futó Mikrosoft reklámot. Billék épp az Explorer nyolcas verzióját népszerűsítik.




Feltehetően a browser, Chrome, stb. kulcsszavak miatt jelent meg a konkurenci hirdetése a konkurencia rendszerén a konkurencia terméke mellett. Ez persze teljesen logikus, de a fonák helyzet mégi szórakoztató egy csöppet, gondoltuk megosztjuk veletek...

2010. június 23., szerda

Böngészősdi: Izland a Firefox nyugati bástyája

A Statcounter oldal adatai szerint a böngészőprogramok piacán 2010 júniusában 52%-kal vezet az Explorer, 31%-kal a Firefox a második, és immáron harmadik helyre küzdötte fel magát az egyre népszerűbb Google Chrome a maga 9%-ával. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Microsoft egyre népszerűtlenebb üdvöskéje minden országban vezet. Az érdekesség kedvéért megnéztük tágabb hazánk, Európa böngészőpiacát, és a következő két térképet sikerült megrajzolni.

Európa országaiban vezető böngészőprogramok


Jelmagyarázat:

1. Explorer
2. Firefox
3. Opera
4. Google Chrome
5. Nincs adat

Róma-Nuuk tengely

Érdekes módon Nyugat-Európa országaiban egy kivétellel vezet az Explorer, beleértve a térképünkön alig látható apróbb országokat: Liechtenstein, Luxenburg, Málta, Andorra, Mann-sziget, Csatorna-szigetek, Feröer-szigetek, Monaco, San Marino és Vatikán. Ezekben az államokban következetesen második a Firefox. Ehhez a töbhöz társul képzeletben Észak-Afrika és a Közel-Kelet is.
Az egyetlen piros folt a kék "óceánban" Izland, aki képzeletben a közép-európai egységes Firefox rajongó blokkot erősíti.
Négy országban diadalmaskodik az Opera, Fehéroroszország, Ukrajna, Kazahsztán és Grúzia. De nézzük a második helyezettek által színezett térképet.

Európa országaiban második helyen álló böngészők


Nagy meglepetések nem történtek a nyugati blokkban és az arab világban a Firefox a második mindenütt. Oroszországban a Firefox mögött az Opera található, amely Azerbajdzsánban is a második, csak ott az Explorert követi. Azokban az országokban, ahol az Opera vezet, Grúziát leszámítva a Firefox a második. A Firefoxot kedvelő középső területek zömmel a második helyre az Explorert juttatják, kivéve két országot, ezek Albánia és Macedónia. 
Albániában 42% Firefoxot 32% Chrome követ, és a trendek a Google böngészőjének előretörését mutatják, akárcsak Macedóniában, ahol 53%-os Firefoxot 20%-os Chrome és Explorer követ.
Érdekes a kontinens már-már homogén területekre darabolódása. Nyugaton és az arab területeken az Explorer az úr, középen a Firefox, keleten jó pozícióban az Opera, a Balkánon pedig egyre erősebb a Chrome, nemcsak abban a két országban, ahol második.

Ha valakinek vannak elméletei arra, hogy ez miért így van, ne habozzon, kommenteljen bátran!

2010. június 9., szerda

Csirkefarhátat online?

Május végén az indexen olvastam egy cikket arról, hogy Magyarország nem épp az élmezőnyhöz sorolható abban az összehasonlításban, hogy a lakosság milyen aránya kéri elektronikus formában a számláit.

A cikk szerint 16 ország közül Csehország, Magyarország és az oroszok vannak leginkább leszakadva, az élmezőnyt a skandinávok alkotják, mint oly sok online aktivitásban. Mondjuk az ottani télben lehet, hogy a kerekesszatyros Marika nénijeink szocializációja is online irányba fordulna, és még a "naccsarnokból" is a neten rendelnék a csirkefarhátat.

A számlafizetési evolúció egyik állomása, amikor a sárga csekken található adatokat valaki a netbankja felületén bepötyögi, majd elutalja a megfelelő szolgáltatónak. Persze ettől még jön a papír, csak nem vágják rá a járókeretet a postán a lábunkra, illetve nem szükséges végighallgatni az agyaonmotivált postáskisasszonyok felettébb fogyasztóbarát megnyilvánulásait.

Gondoltam a blogon hintem egy kicsit ezzel kapcsolatban az igét, bár nem kifejezetten marketinges téma, azért online innováció, aminek nem árt a népszerűsítés.

Felmerülhet az emberben, hogy szép és  jó az online számlázás, de hogy is van ez? Mit kell csinálnom?
Én egy jó éve használom a dijnet.hu oldalt, amelynek rendszerén keresztül elintézhetjük a Díjbeszedő (Fővárosi víz, gáz, szennyvíz), ELMÜ, ÉMÁSZ, Szegedi Vízmű, UPC számláinkat. E-mail értesítést kapunk az új számlákról, ha szükséges letölthetjük azokat és online egy bankkártya regisztráció után ki is fizethetjük. A fővárosiak a vízóraállásokat online lebonyolíthatják, így a leolvasó néni/bácsi egy évben csak egyszer zavar.

Az ELMÜ ügyfélkapu oldalán az ELMÜ villanyóraállást is bejelenthetjük, sajnos ez a díjnet oldalon (még) nem megy, viszont a számlát oda kapjuk.

Egy távfűtéses lakásban élő budapestinek már csak a befizetes.hu oldalra kell felregelni, és a mobilszámláján kívül szinte mindent el tud itt intézni. Sajnos sok szolgáltató nem integrálódott a díjnetes rendszerbe, de talán a felhasználói igények hosszú távon nyomást gyakorolhatna. A díjnet nemrégiben feltett felületére egy belépéskor kitölthető kérdőívet, melynek minden kitöltője után 200 Ft-ot fizettek jótékonysági célra. 1,5 millió Ft jött össze, ez azt jelenti, hogy 7 500 kitöltés történt. Ha 10%-os volt csak a kitöltők aránya, akkor is 75 000 regisztráló lehet kb. a rendszerben, tudva, hogy kb. 3,75 millió háztartás van Magyarországon, még van hova bővülni.

Nem is beszélve arról, hogy egy össznépi számlafizetési oldal mekkora látogatottságot generálhat, illetve milyen komoly reklámfelületté válhatna ezáltal...



2010. május 17., hétfő

Hogyan prezentáljunk sikeresen? 1.

Az utóbbi hetekben több rendezvényen láttam rengeteg prezentációt, jókat és rosszakat, ezért felmerült bennem, hogy a gyakorló marketingeseknek készítek egy átlátható összefoglalót, hogy mire érdemes figyelni egy prezentáció előkészítésekor, elkészítésekor. Egy későbbi cikkben az előadás módját fogom taglalni, így ebben a bejegyzésben az ezt érintő kérdésekre nem térek ki.

Először egy átlátható vázlat, amin érdemes átfutni a kezdetekkor.

1. Tartalom
- cél
- téma
- rendelkezésre álló idő
- vizuális elemek

2. Hallgatóság
- létszám
- demo- és pszichográfiai jellemzők
- előzetes ismereteik a témáról

3. Helyszín
földrajzilag
- a helyszín nagysági
- látási viszonyok a helyszínen, megvilágítás
- akusztika

4. Idő
- időpont
- évszak/napszak
- valamilyen ünnep/esemény közelsége

5. Technika
- projektor/falfelület/vászon
- számítógép
- szoftverek
- hangosítás (személyé, számítógépé)
- pointer/egér/billentyűzet/távkapcsoló
- internet kapcsolat

Menjünk szép sorjában! Kékkel kiemeltem azokat az elemeket, amikre legtöbbször nem vagyunk befolyással. Ezekre a kékített "paraméterekre" érdemes rákérdezni a helyszín biztosítójánál, vagy a rendezőnél, sokban megkönnyíthetik a dolgokat az előzetes ismeretek.

1. A tartalom
Ha valakit felkérnek egy előadás megtartására, rendszerint meghatározzák a témát, esetlegesen az előadás célját is. Ha valami itt nem egyértelmű, mindenképpen pontosítsunk, kérdezzünk, hiszen ha itt elcsúszik valami, és nem arról beszélünk, amiről amúgy a megbízó szerette volna, akkor az egész prezentáció nem ért semmit.
A rendelkezésre álló időt rendszerint megadják, ha nem, válasszunk belátásunk szerink, de ne próbáljuk Fidel Castro nyomdokába lépni azzal, hogy órákon át kínozzuk a halgatóságot, mert azt csak egy diktatúrában könnyű véghezvinni bukás nélkül.
A leggyakrabban használt vizuális elemek:
- fejléc
- lábléc
- háttér
- szöveg
- kép
- táblázat
- grafikon
- színvilág
- videó, audio tartalom
Fejlécet és/vagy láblécet rendszerint megköveteli a cégünk, ha nem, akkor módjával használjuk és ízlésesen, mert nagy felületet elvehet a slide-ból, színvilága pedig determinálhatja a teljes prezi hangulatát. Sok helyen a projektor fényereje elég kicsi, illetve a világítás elnyomja, így jobban látható a negatív szöveg, azaz sötét háttéren világos betűk. Ez folyó szövegnél fáraszthatja a szemet, de egy prezentációnál jobban vonzza a figyelmet, láthatóbb. 
Egy oldalon 10-15 szónál ne legyen több! Teljes mondatokat soha ne írjunk, kivéve ha  rövid idézetet használunk, vagy rövigke mottót! Azért vagyunk ott, hogy a prezentációs vázlatunkat szóban kifejtsük. A prezentáció csupán támogat minket, felkelti a hallgatóság figyelmét, egyszerű, de egyértelmű vizuális üzenetei segítik a megértést, és megjegyezhetőséget. 
Képi anyagnál lehetőség szerint olyan szimbólikus képeket, tárgyakat használjunk, amelyek a mondanivalónkat erősítik, esetleg az elgondolkodtatás eszközével, vagy a meghökkentés eszközével segítik a mondanivalónk későbbi visszaidézését.
A táblázatainkat, grafikonjainkat a prezink színvilága szerint formázzuk, harmonizáljon a prezentációval színben, formában! Egy táblázatban 20-30 adatnál ne legyen több, mert hátulról nem lehet majd látni, a legfontosabb adatokat emeljük ki benne, vagy jelenítsük meg külön oldalon, ha erre szükség van! Ha több grafikont hozunk ugyanazokról a termékekről (pl. piacrész értékben, minőségben, eladott darabszám), akkor az azonos termékkört következetesen azonos színnel jelöljül. A grafikonokon, táblázatokban mindig adjuk meg, hogy milyen egységben mérünk, és adjuk meg a forrásainkat is! Ha a táblázatunknak, grafikonunknak van saját fejléce, akkor az oldal címében ne a fejléc/cím szövegét ismételjük, a redundás dolgok nem hatékonyak. Táblázatként, grafikonként soha ne illesszük be olyan programok outputjait, amelyek nem formázhatóak, vagy csak rondán formázhatóak. Egy igényes munkánál formázzuk meg a prezi hangulatának megfelelően a vizuális tartalmat.
Ha audio vagy vizuális tartalmat illesztünk be, győződjünk meg arról, hogy a prezentáci helyszínén rendelkezésre állnak az azt hibátlanul lejátszó eszközök! Ha nem, akkor inkább hagyjuk ki azokat! Kínos arról beszélni, hogy milyen szépet látna a hallgatóság, ha minden simán menne, miközben nem látja!

2. Hallgatóság
Nem mindegy, hogy 10, 1000 vagy 1000 ember előtt beszélünk. Kb. 30-40 ember felett nagyobb alapzaj van, illetve a hátrébb ülők a kicsi számokat/betűket nem látják. Sok embernek sose mutassunk apró, messziről rosszul látható vizuális elemeket!
Informálódjunk a közönségről. Nem, kor, nyelv, nemzetiség, testi/szellemi fogyatékkal élés, vallás, szexuális hovatartozás, egyéb kulturális jellemzők nagyban befolyásolók lehetnek. Pl. kerekesszékeseknek ne beszéljünk a hosszútávfutás örömeirő, mohamedánoknak az alkoholfogyasztásról, nyugdíjasoknak ne mondjunk anyósvicceket... Lehet, hogy poénosan fogják fel, de alapvetően a hallgatóság egy részében benne maradhat a tüske, hogy nem gondoltunk rájuk, megsértettük őket. A képi elemeknél ne feledjük, hogy vannak olyan országok, ahol jobbról balra olvasnak (Arab világ, Izrael). Itt a képeket érdemes lehet ilyen logika szerint rendezni.
Tudjuk meg, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek az adott témáról a hallgatók! Amucsaröcsögei nyugdíjasklubban ne beszéljünk a twitterezésről, mert nem fogják érteni, egyetemisták előtt meg ne taglaljuk hosszan, hogy mi az a Facebook, mert ismerik, lehet, hogy jobban is, mint mi.

3. Helyszín
A helyszín tekintetében érdemes tudni pár dolgot az adott országról, településről, térségről, épületről, teremről. Akár valamilyen érdekességet, mert lehet, hogy így kerül közelebb kerülni a hallgatósághoz. A terem nagysága, akusztikája, vannak-e oszlopok, vagy egyéb a látást zavaró épületelemek, van-e világítás, függönyök, sötétítés. Ezek mind befolyásolhatják a láthatóságot. Milyen az időjárás, fűtött, vagy huzatos a terem, van-e légkondi? Nagy hidegben, nagy melegben legyünk rövidebbek, hiszen a figyelem tompul, ha a hallgatóság nem érzi jól magát. Állva, ülve hallgatnak-e minket, kényelmesek-e a székek. Ha például mindenki fészkalódik, mert rosszak a székek, vagy közeleg az ebédszünet és mindenki éhes, akkor kérjük meg nyugodtan a hallgatóságot, hogy álljanak fel (lehetőleg burkoltan, vagy szavaztassuk meg őket kézfeltartással a témával kapcsolatban), így kizökkennek egy kicsit a kényelmetlen közegből. A lényeg, a kis tükkjeinket ne vegyék észre. Ne közöljük, hogy látjuk, mindenki unatkozik, így álljanak fel egy percre, mert az nagyon rosszul is kiveheti magát.

4. Idő
Nem mindegy mikor tartjuk a prezit. Kora reggel, esetleg éjjel, ebéd előtt, vagy után, amikor mindenki betompul a jóllakottságtól. Télen vagy nyáron (hideg, vagy meleg van), közelít valamilyen nagy esemény, ünnep. Az adott eseményre kitérhetünk, beleszőhetjük a mondandóba, ezzel az előadásunk aktualitása kézzelfoghatóbb lesz.
Ha az előadásunkkal párhuzamosan valami sokkal kellemesebb program zajlik a közelben (sörivó verseny, humorfesztivál), akkor köszönjük meg a jelenlétet viccesen, esetleg mondjuk el, hogy miért jó választás minket hallgatni, így a hallgatóság könnyebben elhiszi, hogy jól döntött.

5. Technika
Tudatában vagyunk, hogy milyen eszközöket vetettünk be a preziben, ezeket valahogy meg kell jeleníteni! Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy az eszközkészlet a helyszínen rendelkezésre áll, akkor hozzunk eszközt magunk. Gyakori probléma az is, hogy mi már egy program legújabb verzióját használjuk otthon, de a konferenciaközpont, vagy az adott intézmény két verzióval le van maradva, így szétesik a prezi. Ilyenkor érdemes saját laptopot vinni, ha van. 
Győződjünk meg arról, hogy a projektor működik, nem áll ferdén, van megfelelő falfelület/vászon, ahova vetít, nem ferdén áll, és nem ad homályos képet.
Ha audio/video tartalmat akarunk lejátszani, akkor legyen a számítógéphez hangszóró csatlakoztatva, enélkül cincogást hallanak csak, a player és a gép hangereje se legyen lenémítva. Ha 40-50 embernél több előtt beszélünk, (persze orgánum függő), érdemes mikrofont, vagy mikroportot kérni. Előtte ennek ki- és bekapcsolásáról tájékozódjunk!
Ha nincs lézeres pointer, akkor hozzunk, pár ezer forintért kaphatunk, megéri a befektetést. Érdemes azt is előre tudni, hogy az egeret, vagy a billentyűzetet kell-e nyomkodnunk, vagy van távkapcsoló (ilyet is árulnak usb-set, érdemes sajátot tartani, ezzel könnyebb léptetni, sokszor a pointer is bele van építve).
Mind a hardverek, mind a szoftverek használatáról informálódjunk előre, nem olyan jó érzés 100 ember előtt percekig bénázni azért, mert nem ismerjük valaminek a megfelelő használatát, közben a közönség egy része előtt hitelünket is veszthetjük. 
Ha beágyazott internetes tartalmat teszünk a prezibe, győződjünk meg róla, hogy van-e a helyszínen internetkapcsolat!
Ha lehetséges, a közönség érkezése előtt teszteljük a prezentációnkat élesben a helyszínen! Ezzel sok kényelmetlenségtől megkímélhetjük a hallgatóságot és magunkat is, vagy felkészülhetünk a bekövetkező hibákra, azokat arcrezdülés nélkül kimagyarázhatjuk, vagy elháríthatjuk az okukat!

Ha bármi eszetekbe jut a jó prezentációval kapcsolatban, kommenteljetek, és updateljük az anyagot. Hamarosan előadásmód kerül a terítékre egy következő bejegyzésben!

2010. április 26., hétfő

Melyik virtuális énem legyek a reklámpiacon? Online tudathasadás a Google és a Facebook bugyraiban

Napjainkban két cégóriás küzd leghatékonyabban a netezők figyelméért, a Facebook (továbbiakban: FB) és a Google. Mindketten (sokakkal ellentétben) felismerték, hogy szolgáltatásaik költségét nem feltétlenül a fogyasztókkal kell megfizettetni, és nem mindig pénzt kell kérni azokért. Ebben a posztban nem is a pénz alapú modellt szeretném boncolgatni, hanem az "ingyenesség" kulcsának számító (személyes) adatszolgáltatást, amelyre a két kyberbirodalom épül.

Az első markáns különbség a Google és a FB között, hogy az első modell inkább név nélküli, és nagyobb hangsúlyt fektet a rejtett preferenciák feltérképezésére, míg a másik névvel, fényképpel felvállalt tényleges preferenciák alapján ismer meg minket. Mit jelent ez?

Miként lát minket a Google? Elsősorban a kereséseinket, a kulcsszavaink gyakoriságát ismeri a keresőóriás. Annak függvényében, hogy ki milyen szolgáltatását használja, sok egyéb lényeges dolgot is tudhat a felhasználókról. A Youtube-on keresztül tudhatja, hogy milyen zenét hallgatunk. A Google Térkép segítségével ismerheti, hogy milyen vidékek érdekelnek minket, a Google Naptáron keresztül tudja, hogy mikor vagyunk elfoglaltak és mit, hol, alkalmasint kivel csinálunk. A Google Dokumentumokban a feltöltött adatainkból is leszűrhet bizonyos következtetéseket. A sort lehetne folytatni, de a lényeg, hogy a rengeteg kulcsszógyakoriság és a kattintásaink egészen jó valószínűséggel determinálják érdeklődési körünket. Mivel ezek az adatok nem feltétlenül kapcsolódnak össze a nevünkkel, arcunkkal, vagy ha összekötődnek, akkor sem lesznek publikusak a ismerőseink felé, így sokkal bátrabban és őszintébben felvállalunk dolgokat, vállaljuk olyan tulajdonságainkat is, amikről esetleg nem szeretnénk ismerőseinkkel csevegni. Persze a nem vállalt preferenciák tévútra is vezethetnek, hiszen bizonyos kulcsszavak gyakorisága épen úgy jelentheti azt, hogy egy adott dolgot gyűlölünk, vagy éppen szeretünk.

Közben a Facebook arra fekteti a hangsúlyt, amit tettlegesen szeretünk, azaz lájkolunk. Klubok tagjává leszünk, résztveszünk eseményeken, megmutatjuk ismerőseinket, fényképeket, videókat osztunk meg, kommentelünk, lájkolunk rendszerint a saját nevünkkel és az arcunkkal. A vállalt preferenciánk pontosabbak lesznek, mint a Google infói, hiszen nem kell megvárni, hogy egy algoritmus számára elérjük bizonyos kulcsszavak megfelelő gyakoriságát ahhoz, hogy bekerüljünk egy skatulyába. Persze a vállalt tulajdonságaink bővülhetnek azokkal a preferenciákkal, amiket a referenciacsoportjaink a csordaszellem jegyében "ránkkényszerítenek", így pottyanhatunk valótlan skatulyába is. Az arccal, névvel nem vállalt tulajdonságok pedig  elsikkadhatnak, holott azok is jellemeznek minket, ezáltal a rólunk kialakult valós kép torzul olyan irányba, amit mi szeretnénk, amilyennek láttatni szeretnénk magunkat.

De hol ebben a marketing vonatkozás? Mindkét cég elég sokat tudhat rólunk ahhoz, hogy bizonyos ajánlatokat tegyen számunkra, vagy közvetítse a felületein hirdetők ajánlatait. Minél jobban ismer bennünket valaki, annál hasznosabb reklámajánlatokkal talál meg minket. Hasznos számunkra, mert releváns, hasznos a hirdető számára, mert a reklámja olcsóbban, könnyebben célhoz ér, és hasznos a közvetítő számára, mert a reklámpiacon hatékony felületet tud nyújtani. 

Persze egy olyan világban, ahol az ismertvagy ismerni vélt preferenciáink alapján kapunk reklámokat fennál az a veszély, hogy megfelelő gyakorisággal nem találkozunk újdonságokkal, amik esetleg érdekelhetnek minket. Az emberek folyton változnak, nem mindent a neten a keresgélnek, nem mindent osztanak meg magukról, ezzel mindkét modell orra alá borsot törnek. Némi szkepticizmus után elgondolkozhatunk azon is, hogy melyik offline modell tudja hatékonyságban megközelíteni a Google és a FB által járt utak hatékonyságát...

Megdöbbentő gondolat, hogy a két cégóriás többet tudhat rólunk, mint sok ismerősünk, esetleg barátunk, akikkel pedig valóban sok információt osztunk meg magunkról. A két céggel való kapcsolat így nagyban a bizalomra épül, mint egy igazi ember ember közötti kapcsolat. A legfőbb különbség az, hogy a barátainkról jó esetben mi is rendelkezünk kb. annyi infóval, mint ők rólunk, ezért a viszonyt biztonságosnak érezzük. A cégekkel szemben ezt a biztonságot az ezerfejű Caesar biztosítja, a garancia nem a mi kezünkben, hanem egy közösségi ítélet kezében van. 

Hogy a keresésért, az ingyen játékokért, az ingyen videókért és az online közösségekért cserébe ki mennyi infót oszt meg magáról, milyen onlineszemélyiségeket épít fel magáról, az mindenkire rá van bízva, a mérlegelés lehetősége ott van a saját kezünkben. Az online szamélyiségeink nem a valós személyiségünknek a lenyomatai, hanem azok részei, és ezt a felhasználóknak fel kell ismerni ahhoz, hogy elkerülhessen későbbi kínos élményeket, csalódásokat.

2010. április 8., csütörtök

Tényleg népszerűbb a közösségi média, mint az online pornó?

Készítettünk egy közösségi médiával foglalkozó, magyar nyelvű videót, helyenként megdöbbentő adatokkal, számokkal. A blogban ezt nem is szeretnénk nagyon magyarázni, ha valakinek kérdése van a témával kalpcsolatban, kommenteljen, írjon nyugodtan.

A forráslistát a blogbejegyzésben találjátok.




Források:

Social Media Revolution videó a Youtube-on (angol)
Nrc.hu magyar internet penetráció
Wikipedia szócikkek száma (angol)
Adatok a magyar Wikipediáról
Twitter Top 100-as lista (angol) (frissítve a Twitterről 2010.04.07.)
Facebook Top 10
Wikipedia Top 100 (angol)

2010. március 31., szerda

Mitől döglik az online légy? Facebook és twitter top 10

Ma olvastam a facebookmarketing.hu oldalán a világ jelenlegi legtöbb követővel bíró TOP 10 Facebook rajongói oldalt, és gondoltam érdekes lenne összevetni a Twitter legnépszerűbb 10-es toplistáján szereplőkkel,   és néhány tanulságot is szerencsés lehet levonni, persze ha van.

A Facebookmarketing.hu listája a következő:

1. Texas hold'em poker (játék) (15 738 596 rajongó)
2. Michael Jackson (zene) (11 408 636 rajongó)
3. Mafia Wars (játék) (11 066 970 rajongó)
4. Barack Obama (politika) (7 966 665 rajongó)
5. Facebook (közösségi oldal) (7 919 608 rajongó)
6. Vin Diesel (film) (7 764 702 rajongó)
7. Starbucks (vendéglátás) (6 453 811 rajongó)
8. Megane Fox (film) (6 361 996 rajongó)
9. Lady Gaga (zene) (5 971 038)
10. The Twilight Saga (film) (5 404 237)

A Twitter toplistája a twittercounter.com adatai alapján:

1. Ashton Kutcher (film) (4 704 135 követő)
2. Britney Spears (zene) (4 629 208 követő)
3. Ellen DeGeneres (tv) (4 432 072 követő)
4. Barack Obama (politika) (3 523 161 követő)
5. Lady Gaga (zene) (3 380 060 követő)
6. Oprah Winfrey (tv) (3 335 377 követő)
7. Kim Kardashian (celeb) (3 268 134 követő)
8. John Mayer (zene) ( 3 176 884 követő)
9. Twitter (közösségi oldal) (3 066 439 követő)
10. Ryan Seacrest (tv) (3 048 622 követő)

A Twitter listájából senki sem férne fel a Facebook TOP 10-be, de tekintve, hogy a Facebook 400 millió körüli követői bázissal rendelkezik, a Twitter kb. 80 millióval, és utóbbinak kb. a 20%-a aktív, akkor a mikroblog a produkált számokkal egyáltalán nem szégyenkezhet. Az első szembeötlő érdekesség az lehet, hogy mindkét listán csupán két személy képviselteti magát, az egyik Barack Obama, aki kampányában kiválóan használta a közösségi médiát, igaz nem kevés pénzt fektetett bele, illetve korunk egyik legnagyobb énekes dívája, Lady Gaga.

Bekategorizáltam az egyes TOP 10 tagokat, és ebből kiderült, hogy a zene és a film a legnépszerűbb tartalmak, 4-4 taggal is képviseltetik magukat a legjobbak között, a TV 3 képviselővel van jelen, ők jellemzően amerikai TV sztárok. Mindkét facebookos játékot a Zynga nevű cég fejlesztette. 

Mindként listán képviselteti magát az adott közösségi oldal rajongói tábora, egymásén viszont nincsenek jelen. Mind a Facebook a Twitteren, mind a Twitter a Facebookon kb. 200 000 követővel rendelkezik.

A Twitteren a listavezető az összes felhasználó kb. 5,8%-át vonzza magához, a Facebookon ez a szám 3,9% körül alakul.

Ha megnézzük, hogy az egyes listákon hányan mondhatók globális idolnak, és hányan lokálisnak (amerikainak), akkor a Facebook listán szinte mindenki globálisnak nevezhető (én Obamát sem tekinteném feltétlenül kizárólagosan amerikai jelenségnek), a Twitteren 5 lokális, és 5 globális idolt különítek el, a Twitter ilyen szempontból USA súlypontúbb, a Facebook 112 millió amerikai követővel rendelkezik, ez az összes felhasználó 28%-a, a Twitteren ez az arány 24%. Ez ellentmond az előző állításnak, de feltételezhetjük, hogy az amerikai twitterezők között nagyobb az aktívak aránya.

Érdekes marketingtanulság, hogy a 18 listás közül 1 db mindössze nem virtuális cég, ez a Starbucks. 4 online cég szerepel a listán, ebből 3 a Facebookhoz köthető (a két játék Facebookos játék). 11 név köthető a szórakoztatóiparhoz (zene, fim, tv).

Nem meglepő, hogy a az offline médiában hypeolt személyiségek komoly lenyomatot hagynak az online médiában is. A fordított irányú áramlás egyelőre még nem ilyen súlyú, de azért megfigyelhető (pl. Ausztrál Tom, Szalacsy, stb.)



2010. március 30., kedd

Magyar nettó reklámköltési adatok 2002-2009

Épp a mai napon közölte a 2009-es magyar reklámköltési becslését a Magyar Reklámszövetség (MRSZ), és gondoltam összeszedem az elmúlt évek tendenciáit, hátha az együtt látott reklámtorták érdekesebb adatokat mutatnak. Elsőként egy grafikon a nettó reklámköltési trendekkel:




Szabad szemmel két dolog tűnik fel elsőre, az internet költési adatok gyönyörű karrierje, és a sajtó lassú de biztos hanyatlása. 2002-ben a print volt az első helyen, lenyomva a Magyarországon oly fontos TV-t. Ebben az évben az internet még az utolsó helyen kullogott a mozival karöltve. Utóbbi a következő évben lenyomta a mozit, 2007-ben a rádiót, 2009-ben pedig a köztéri költések arányát is előzte. A 2009-es reklámköltési adatok szerint biztosan áll a 3. helyen. 

Aki szereti a számokat bogarászni, annak felteszek egy táblázatot is, ahol meg tudja nézni a pontos százalékokat. Az utolsó oszlop az elmúlt évek tendenciáját szimbolizálja médiatípusonként.


Figyelemreméltó, hogy 2002-ben a sajtó-internet olló még 41%pontnyi különbséget 2009-re sikerült 15,5-re faragni. Magyarországon a TV hegemónia arányaiban egyelőre kikezdhetetlennek tűnik, igaz 2009-ben abszolút számokban csak az internet és a mozi volt képes növekedni az előző évhez képest.

2010. március 28., vasárnap

Szokatlan reklámfelület - pompás ötlet tartalékokkal

Nemrégiben egyik barátommal a Ferenciek terén mászkáltunk Pesten, és a jó időre való tekintettel impulzusvásárlásra csábított minket a Jégbüfé ismét üzembe lendülő fagyis pultja. Ebben persze önmagában kevés érdekesség rejlik, Kiszolgálás után arra lettünk figyelmesek, hogy a haverom szalvéta helyett valamilyen reklámanyagot kapott a tölcsér köré, amit láthatóan professzionálisan erre a célra gyártottak.


A kis papírtölcsért a Sensodyne szponzorálta, amely márka ugyebár arról híres, hogy megvédi az érzékeny fogakat. Sajnos csak a mobilommal tudtam képeket készíteni a jópofa eszközről, így a nem túl jól látszó szövegeket leírom:

Headline: FAGYÁLLÓ FOGAK
Alatta: Sensodyne fogkrém. Mindennapos védelem az érzékeny fogaknak.
Lent végig: Sensodyne logó

Az alapgondolat kolosszális. Ha valakinek érzékeny a foga a hidegre, akkor fagyimajszolás közben rögtön látja is a megoldást. A fogvédő szükséglet fellépése és a márka összekapcsolódik. Az affinis fogyasztó elraktározhatja a márkát, és a következő fogkrémvásárlásnál felidézheti a fagyizós élményét. Egy kicsi hiányérzetem annyiban maradt, hogy csak a márkát és annak fő üzenetét kommunikálta az eszköz. Semmi domain név, semmi akció, semmi egyéb aktivitás nem állt vele kapcsolatban, pedig az akár még hatékonyabb is lehetett volna. Persze lehet, hogy nincs országosan kiépített együttműködő fagyizóhálózat, csak a Jégbüfében pedig nehéz lenne bármilyen országos akciót kommunikálni. Mindenesetre egy olyan ötletnek tartom az eszköz használatát, ami kiinteget napjaink szürke marketingmegoldásai közül.




Amúgy a reklámanyag az édestölcsérhez járt, én pl. a sima tölcsérrel kért fagyimhoz csak szalvétát kaptam. Persze ez lehet a kiszolgáló véletlen tévesztése is, de akár szűrhet is a kicsit tehetősebbnek vélt prémium userekre, akik megengedik maguknak az amúgy persze nem sokkal drágább édes tölcsért. Érdekes lenne megtudni, hogy a megállapodás hány fagyizóval történt, kik kapnak ilyen reklámanyagot, hányan kaphatják egy nap, mennyi ideig fut az akció? Ha valakinek vannak még ezzel kapcsolatban tapasztalatai, ossza meg velünk bátran!






2010. február 28., vasárnap

Vásárlói döntéshozás online vs. kőkorszak

Talán emlékszünk még azokra az időkre, amikor a "Szomszédokban" az idősebb szereplők azon csámcsogtak, hogy a nagyobb boltokban nem ismerik meg őket, nem tudnak két szót szólni az eladóhoz, bezzeg Lenke néni picike boltjában az emberség oázisára találunk a gonosz bolthálózatok kietlen sivatagában...

Régen volt, tán igaz sem volt, tekintve, hogy manapság 5-10 kattintásból egy árva szó nélkül, és anélkül, hogy az aktuális "Lenke nénit" akár képről is látnánk, vehetünk magunknak különféle jószágokat online. De mennyire igaz, hogy egy-egy ilyen vásárlás mögött nincs meg az emberi tényező? 

A klasszikus értelemben vett vásárlási folyamat 5 fő részből áll az Engel-Blackwell-Miniard-modell szerint:

- 1. az igény kialakulása (a probléma felismerése),
- 2. információgyűjtés (kutatás),
- 3. az alternatívák kiértékelése,
- 4. vásárlás,
- 5. vásárlás utáni magatartás.

(Természetesen az egész folyamat nem fut végig minden vásárlásnál, például a rutinszerű beszerzéseknél illetve az impulzus vásárlások során lépések maradhatnak ki.)

1. Az első lépést jelentheti sokminden, nem feltétlenül online kell zajlania, bár az internetes reklámok, bannerek, online PR cikkek, keresők, közösségi oldalak, fórumok mind beindíthatják az emberek fantáziáját.

2. A második lépés az, ahol az online igazán képes nagyot alakítani, az információgyűjtés. Különböző cikkekben és posztokban rengeteget olvashatunk arról, hogy x szektorban ennyien, y termék vagy szolgáltatás esetében annyian szereznek be információt a neten. Átlagosan a netezők 50-60%-a informálódik elsődlegesen a neten Magyarországon. Rengeteg termékről olvashatunk egy-egy honlapon, fórumon. A magyar netezők 49%-a úgy érzi, hogy időt takaríthat meg az online vásárlással. Megérzésem szerint főként az információgyűjtés rövidülhet le a magyar valóságban. Az offline világban, különösen az olyan vásárlásoknál, amelyek nagyobb értékűek voltak, és valamilyen extra szakértelmet igényeltek bizony nem volt triviális a szükséges információ beszerzése. Ma az internetes tartalmak az ilyen információszerzési időt nagyban lerövidítik.

3. Az alternatívák kiértékelése már kockázatosabb. Míg Taki bácsi számára Lenke néni hiteles hírforrás volt abban a tekintetben, hogy friss-e az alma, addig a net számos fóruma bizony nem egyforma hitelességgel bír a vásárló számára. Talán ezzel is magyarázható, hogy az internetezők 33%-a kockázatosnak tartja az online vásárlást.

4. De feltehetően nem az információszerzés bizonytalansága jelenti a fő kockázati tényezőt, mint inkább a fizetés biztonsága, illetve a kiszállítás. Megdöbbentő adat számomra, hogy az online üzletekben a magyarok 70%-ban utánvételes készpénzes fizetési módot választanak. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy sokszor az eladó sem biztosítja a kényelmesebb fizetési módokat, másrészt a fogyasztók is bizalmatlanok. Hátha félremegy az összeg, nem sikerül az utalás, átvág a kereskedő... Bizalmi oldalon biztosan el kell telni néhány évnek ahhoz, hogy jelentős tömegek mozduljanak a nem készpénzes fizetés irányába. Tapasztaltam már olyat is kicsiny hazánkban, hogy a kiküldött áru mellé begyűrtek egy sárga csekket, így bizalmi alapon rámhagyták az árut. A bliccelők okozta károk feltehetően benne voltak az árban, nem érzem megoldásnak, hogy egy online vásárlást a postán kellene kifizetnem. (Igaz ezt az aktust is helyettesíthetem a internetes banki átutalással.)

5. A vásárlás utáni magatartás online oldalon egyrészt jelentheti, hogy a fogyasztó feedbacket adhat a kereskedő illetve a gyártó felé a vásárolt termékről, szolgáltatásról. Másrészt kereskedői oldalról magában foglalja a kiszállítást és a fogyasztók kezelését. A kiszállítási idők gyorsaságával kb. 4% nem elégedett, abban pedig kb. 5% nem bízik, hogy az áru meg is érkezik hozzá.
Arról nem találtam adatot, hogy az online vásárlók hány százaléka rendeli otthonra az árut, ugyanakkor a kiszállítási idő rendszerint egybeesik a normál, nappali munkaidővel, ami feltehetően nem csak engem terel abba az irányba, hogy ne otthonra rendeljek árut, hanem a munkahelyre, ahonnan haza kell cipelni...
Nem véletlen, hogy az FMCG termékek köréből a vásárlók csupán 27%-a rendelt eddig Magyarországon, feltehetjük, hogy online bevásárlást a házhozszállítás nehézsége miatt kevesen követnek el. A legalább hetente netezők körében 3,3% a vegyi áru, 4,8% pedig az élelmiszer online vásárlás népszerűsége.
Pedig a Gemius kutatása szerint 37% olcsóbbnak véli az online vásárlást. Az emberek tisztában vannak azzal, hogy az online kereskedőnek nem kell boltot fenntartani, és fizetni a belvárosi bérleti díjakat, tehát engedhetnek az alapárból jó esetben.

Pár dolog, ami az online vásárlás előnye jelenleg Magyarországon:
- széleskörű online információ,
- "nyitvatartási idő" korlátjának megszűnése (éjjel-nappal elérhető felület),
- rendszerint nem kell elmenni a boltba, ca ipőtalpköltség megspórolása.

Ahol még vannak tartalékok:
- online fizetési módok lehetőségének bővítése (online banking, Paypal), a bizalmi válság feloldása,
- kiszállítási idő bővítése (munkaidő utánra közvetlenül, vagy éjjel-nappalira),
- a kiszállítás idejének pontosítása (ne kelljen egy egész napszakot a várakozással tölteni, max 1-2 órát),
- olcsóbb, vagy ugyanolyan ár, mint offline vásárlás esetében (legalább 37% számít erre),
- ha van információs e-mail cím, akkor mindenkinek kellene válaszolni, és lehetőleg 1-2 órán belül.

A vásárlói döntéshozás szükséges lépései közé nem tartozik "Lenke néni", ez a modellből kiderült.
Érzésem szerint a következő évtized nagy kihívása, hogy ki tud megfelelő online vásárlási lehetőséget biztosítani, nagyszerűen kiépült kiszállítási rendszerrel. Ha valaki idejében képes lesz arra, hogy a nagybevásárlásokat képes legyen online kiváltani, az biztosan alapjaiban fogja átalakítani a jelenegi kiskereskedelmi szerkezetet nem csak Magyarországon, de bárhol a világon.

Források:


Hofmeister-Tóth Ágnes: Fogyasztói magatartás, Aula kiadó, 2003.


Gemius kutatása: E-kereskedelem 2009: Trendek és attitűdök az ekereskedelemmel kapcsolatban - Kutatás a magyar internetezők körében

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=557091


http://www.kutatocentrum.hu/tanulmanytar/e-shopping-report-2009-esr-teljes

2010. február 15., hétfő

Médiapédia, a szakma magyar wikipédiája

Érdekes kísérlet lehet a Wikipédiával párhuzamosan bizonyos wikiszerű oldalak üzemeltetése. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mi szükség van erre? Miért nem elég a nagy Wikipédia? 

Nos, a képlet egyszerű. A wikipédisták aránylag kevesen vannak egy ilyen kicsi országban, mint a miénk. Így a szükebb érdeklődési körre jutók aránya bizony kevés. Ha kevés a szerkesztő, akkor kevés a cikk, és a téma iránt érdeklődő emberek nem tudják kielégíteni tudásvágyukat. A Wikipédián sokszor úgy érzi az ember, hogy  nem elég röviden összefoglalni egy-egy témáp, még a definíciós szócikkeknél is bizonyos kényszert érez az emeber, hogy bővítsen, ne legyen az ellenőröknek az az érzése, hogy az adott szócikk csak egy csonk.

Mi lehet az alternatív "Wikipédiák" versenyelőnye, amitől képesek magukat fenntartani?

1. Legyenek tematikusak! Ne akarjanak mindenben versenyezni, elég az adott szaktémakört alaposan körüljárni.
2. Könnyű szerkeszthetőség. A wiki gépezet manapság elég szépen kinőtte magát, sokféle társprojekt fut sok nyelven, sok szabállyal. Ha egy szűk célcsoportot szeretnénk megcélozni a szerkesztéssel, akkor egyszerűvé kell azt tenni.
3. Kellő publicitás a szakmában. Jó bornak is kell a cégér, azt hiszem ennek túlmagyarázására nincs szükség egy marketingblogon.
4. Korrekt tartalom. Sajnos egyre kevesebb wiki projektben érzik úgy, hogy ellenőrzés nélkül minden esetben értékes tartalom kerül a nagyérdemű elé. Így érdemes szakmai szemekre bízni az ellenőrzést.
5. Nem közérdekű tartalom publikálása. Ez alatt azt értjük, hogy akát olyan nem országos jelentőségű cégek, személyek is felkerülhetnek, akik egy szűk területen fontos szerepet töltenek be, de a Wikipédia ingerküszöbe alatt maradnának.

És az ajánlat: Médiapédia

Az oldal ötlete abszolút wikipédiás alapokon nyugszik. Szerkesztése egyszerűbb, egy gyors regisztrációt érdemes ezügyben megejteni. Rövid szerkesztői profil létrehozható, igaz a leírásnál működésbe lépő karakterszámláló nem működik tökéletesen. Az elmentett cikknél nincs előnézet, ellenőrzésig sajnos nem lehet újra szerkeszteni. Homokozó, azaz próbacikkíró felület van, de valószínűleg a Wikipédián sem véletlenül van egy "nem ellenőrzött" verzió. 2021 szócikk van fent amelyek között lehet témánként és betűrendben is keresgélni. A kategorizálás néhol sántít, de összességében nem rossz. A szócikkek számára nem lehet panasz, az egyes témákon azért sok helyen van még mit dolgozni. 

A Médiapédia a Neo Interactive projektje, de nem csak média/marketing/web témájú tematikus wikisite-juk van, hiszen ők gondozzák a Vinopédiát és a Patikapédiát is több hasonló projekt mellett. A Wikipédia szellemiségével ellentétben ezeken az oldalakon megjelennek reklámok, így ezek profitorientált oldalak. Nem tudni, hogy hány cikk "szerkesztőségi", illetve hány privát szerkesztésű. Feltehetően az oldal profitorientáltsága tart vissza szerkesztőket a közösségi munkától.

Kíváncsian várjuk, hogy pár év múlva mennyire lesz létjogosultságuk ezen oldalaknak, mennyire fognak megszaporodni, illetve milyen fejlesztői hátteret tud egy-egy cég mögéjük tenni.

2010. január 25., hétfő

Internetes „jogoskodás” – Vaker a Vera és barátai

Két meglehetősen kacifántos esetet szeretnék leírni a Google keresőszponzorációval kapcsolatban, amelyek kicsit megpiszkálták természetes jogérzetemet...

Más tollával ékeskedni...

Több esetben tapasztaltam, hogy a Google Adwords szószponzoráció alkalmával bizonyos cégek megszponzorálják saját konkurensük márkanevét. Legutóbb épp az „ebay” szó alatt láttam egy fizetett Vatera hirdetést, ahogy a képen is látszik.

Ugyan magában a hirdetésben nem jelenik meg az ebay, mint a cég feltehetően védjegyként bejegyzett neve, ugyanakkor ezt a keresőszót használják az ügyfélszerzés során. A 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról ezt írja:


"12. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.
(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;
b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy
c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét."

Érzésem szerint ezek alapján az Ebay akár fel is léphetne a jogosulatlan védjegyhasználat miatt, hiszen az Ebay szóra keresőt a név használata miatt megtévesztik, egy teljesen más vállalkozás site-jára vezetik. A magyar jognak persze van egy összehasonlító reklámra vonatkozó passzusa a 2008. évi XLVIII. törvényében, melynek neve: Törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól. A 12. és a 13. § éppen azt taglalja, hogy mi az irányadó ebben az esetben.


"13. § (1) Az összehasonlító reklám
a) nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
b) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,
c) nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és
d) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.
(2) Az összehasonlító reklám
a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,
b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,
c) ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,
d) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozhat.
(3) Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket."



Ha értelmezzük a megfelelő bekezdéseket és a hirdetés szövegét, akkor beláthatjuk, hogy a Vatera szerinti "egyszerűbb megoldás" az nem éppen "az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságának tárgyilagos összehasonlítása". Így a (3) szakaszban emlegetett védjegyjogosult bizony felléphet a jogszerűtlenül eljáró konkurenssel szemben.

Amikor a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve...

És mi a helyzet akkor, ha egy hirdető egy másik, nem hozzá tartozó márkát próbál népszerűsíteni? Egy személyes példát fogok elmesélni, az eset itt sem egyszerű. Egy FMCG multinál dolgozom, és bizonyos időközönként mi is szoktunk keresőkampányt futtatni a cég nevével és egyéb kulcsszavakkal. Épp monitoroztam a futó kampányt, amikor megláttam egy idegen hirdetést a mi hirdetésünk mellett, ráadásul a hirdetés szövegében szerepelt a cégnevünk, mégpedig rosszul, helytelenül leírva. A cég, aki hirdetett a védjegyünkkel egy online kereskedő volt, aki saját magát az általa árult árukkal és az azokat gyártó cégek márkanevével próbálta reklámozni.

Az 1997. évi XI. törvény megfelelő passzusa is engedi értelmezésem szerint az ilyen típusú védjegyhasználatot:


"15. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja
a) saját nevét vagy címét;
b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére."


Akkor hol itt a gond? Hiszen így a mi áruink is kapnak egy kis ingyen reklámot, ráadásul jogszerűen? A helyzet nem ilyen egyszerű. A hirdetésünk árát részben befolyásolja az is, hogy hányan hirdetnek azzal a keresőszóval, amellyel mi is hirdetünk, és mekkora összeget szánnak a licit alkalmával az adott szóra. Szóval, ha a saját védjegyünkkel hirdethet más is, akkor tulajdonképpen valamekkora gazdasági kárt okozhat ezzel. A kérdés az, hogy az ominózus hirdetés során előállított többletforgalom meghaladja-e a licit során okozott gazdasági kárt? Ezt számszerűsíteni valószínűleg elég nehéz, így itt valamilyen kooperatív vagy belenyugvó stratégia lehet irányadó.

(Az a gondolatkísérlet, hogy egy jogszerű összehasonlítóreklám használata alkalmával az adwords licit során esetlegesen a védjegytulajdonosnak okozott kár megtérítendő-e, már azt hiszem egy egészen komplex jogi problémát vázol elénk, de ezzel esetleg egy későbbi cikk során foglalkoznék.)

A jószándék másik csorbája az volt, hogy a cégnevet az ominózus online kereskedő rosszul használta. Egyértelműen ránk gondolt, csak 2 elég szembeötlő hibával írta a hirdetés szövegében cégünk nevét. (Különös anomália, hogy a keresőszavaknál a helyesen megadott cégnévre érkezett a falsul leírt szöveg.) Írtam egy mailt a kereskedő honlapján fellelhető ügyfélszolgálati email címre, amire még aznap kaptam egy kedves (valóban kedves) szabadkozó választ, azzal az ígérettel, hogy javítják a nevünket. És javították is. A dolog extra pikantériája az, hogy rosszul. Sajnos a ctrl+c ctrl+v nem működött, pedig levelemben egyértelműen leírtam a helyes verziót. Nos, mit tehettem, írtam ismét, másodszorra már sikerült a javítás, és az ő kampányuk véget is ért.

Nincs jogi végzettségem, így ha valaki pontosan tudna érvelni a cikk gondolatvezetése mellett, illetve az ellen, azt bátorítanám, hogy kommenteljen, hadd okosodjunk!

Az idézett törvényszövegek innen származnak:



2010. január 10., vasárnap

Új ruhában Twitter oldalunk is

A két ünnep közt jókat ettünk, ittunk és ünnepeltünk – ahogyan reméljük tettétek ezt Ti, olvasóink is.

A teljes tétlenség azonban csak látszólagos: a szakmai munka nem állt meg teljesen. A márka öltözékének második lépcsőjeként a blog után Twitter csatornánk is kékbe borult. Reméljük, hogy az új ruha madarasított változata is elnyeri tetszéseteket!

Kommentjeiteket, mint mindig, most is szívesen fogadjuk! Csatornánk címe pedig: twitter.com/marketingmask