Két meglehetősen kacifántos esetet szeretnék leírni a Google keresőszponzorációval kapcsolatban, amelyek kicsit megpiszkálták természetes jogérzetemet...
Más tollával ékeskedni...
Több esetben tapasztaltam, hogy a Google Adwords szószponzoráció alkalmával bizonyos cégek megszponzorálják saját konkurensük márkanevét. Legutóbb épp az „ebay” szó alatt láttam egy fizetett Vatera hirdetést, ahogy a képen is látszik.
Ugyan magában a hirdetésben nem jelenik meg az ebay, mint a cég feltehetően védjegyként bejegyzett neve, ugyanakkor ezt a keresőszót használják az ügyfélszerzés során. A 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról ezt írja:
"12. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.
(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;
b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy
c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét."
Érzésem szerint ezek alapján az Ebay akár fel is léphetne a jogosulatlan védjegyhasználat miatt, hiszen az Ebay szóra keresőt a név használata miatt megtévesztik, egy teljesen más vállalkozás site-jára vezetik. A magyar jognak persze van egy összehasonlító reklámra vonatkozó passzusa a 2008. évi XLVIII. törvényében, melynek neve: Törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól. A 12. és a 13. § éppen azt taglalja, hogy mi az irányadó ebben az esetben.
"13. § (1) Az összehasonlító reklám
a) nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
b) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,
c) nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és
d) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.
(2) Az összehasonlító reklám
a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,
b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,
c) ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,
d) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozhat.
(3) Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket."
Ha értelmezzük a megfelelő bekezdéseket és a hirdetés szövegét, akkor beláthatjuk, hogy a Vatera szerinti "egyszerűbb megoldás" az nem éppen "az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságának tárgyilagos összehasonlítása". Így a (3) szakaszban emlegetett védjegyjogosult bizony felléphet a jogszerűtlenül eljáró konkurenssel szemben.
Amikor a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve...
És mi a helyzet akkor, ha egy hirdető egy másik, nem hozzá tartozó márkát próbál népszerűsíteni? Egy személyes példát fogok elmesélni, az eset itt sem egyszerű. Egy FMCG multinál dolgozom, és bizonyos időközönként mi is szoktunk keresőkampányt futtatni a cég nevével és egyéb kulcsszavakkal. Épp monitoroztam a futó kampányt, amikor megláttam egy idegen hirdetést a mi hirdetésünk mellett, ráadásul a hirdetés szövegében szerepelt a cégnevünk, mégpedig rosszul, helytelenül leírva. A cég, aki hirdetett a védjegyünkkel egy online kereskedő volt, aki saját magát az általa árult árukkal és az azokat gyártó cégek márkanevével próbálta reklámozni.
Az 1997. évi XI. törvény megfelelő passzusa is engedi értelmezésem szerint az ilyen típusú védjegyhasználatot:
"15. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja
a) saját nevét vagy címét;
b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére."
Akkor hol itt a gond? Hiszen így a mi áruink is kapnak egy kis ingyen reklámot, ráadásul jogszerűen? A helyzet nem ilyen egyszerű. A hirdetésünk árát részben befolyásolja az is, hogy hányan hirdetnek azzal a keresőszóval, amellyel mi is hirdetünk, és mekkora összeget szánnak a licit alkalmával az adott szóra. Szóval, ha a saját védjegyünkkel hirdethet más is, akkor tulajdonképpen valamekkora gazdasági kárt okozhat ezzel. A kérdés az, hogy az ominózus hirdetés során előállított többletforgalom meghaladja-e a licit során okozott gazdasági kárt? Ezt számszerűsíteni valószínűleg elég nehéz, így itt valamilyen kooperatív vagy belenyugvó stratégia lehet irányadó.
(Az a gondolatkísérlet, hogy egy jogszerű összehasonlítóreklám használata alkalmával az adwords licit során esetlegesen a védjegytulajdonosnak okozott kár megtérítendő-e, már azt hiszem egy egészen komplex jogi problémát vázol elénk, de ezzel esetleg egy későbbi cikk során foglalkoznék.)
A jószándék másik csorbája az volt, hogy a cégnevet az ominózus online kereskedő rosszul használta. Egyértelműen ránk gondolt, csak 2 elég szembeötlő hibával írta a hirdetés szövegében cégünk nevét. (Különös anomália, hogy a keresőszavaknál a helyesen megadott cégnévre érkezett a falsul leírt szöveg.) Írtam egy mailt a kereskedő honlapján fellelhető ügyfélszolgálati email címre, amire még aznap kaptam egy kedves (valóban kedves) szabadkozó választ, azzal az ígérettel, hogy javítják a nevünket. És javították is. A dolog extra pikantériája az, hogy rosszul. Sajnos a ctrl+c ctrl+v nem működött, pedig levelemben egyértelműen leírtam a helyes verziót. Nos, mit tehettem, írtam ismét, másodszorra már sikerült a javítás, és az ő kampányuk véget is ért.
Nincs jogi végzettségem, így ha valaki pontosan tudna érvelni a cikk gondolatvezetése mellett, illetve az ellen, azt bátorítanám, hogy kommenteljen, hadd okosodjunk!
Az idézett törvényszövegek innen származnak:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése