Liszt Ferenc Google Doodle

Ismét magyar vonatkozású Google Doodle van terítéken, 200 éve született Liszt Ferenc. Nem csak a magyar Google kezdőlapján látható a kép, hanem a német, osztrák, svájci és a francia oldalakon is.

Magyar vonatkozású Google doodle

Nem csak a magyar Google oldalán, hanem világszerte emlékezik ma a keresőcég Szent-Györgyi Albertre, a magyar orvosra, kutatóra, aki 1937-ben kapta meg a Nobel-díjat tudományos munkájáért, többek között a C-vitamin felfedezéséért. Bár az ábra nem túl szép, mégis öröm ránézni :)

Picasa webalbum és Google Analytics összeköttetés

Ha fontos, hogy a feltöltött képek megtekintői milyen forrásból találnak rá a fotókra, illetve a feltöltött képeket hányan nézik, akkor érdemes összekötni webalbumunkat a Google Analytics-szel. Hasznos eszköz lehet azoknak, akik blogokba, egyéb felületekbe reklám céllal ágyaznak képeket. De hogy csináljuk?

1. Jelentkezzünk be Picasa albumunkba! (Ha nincs, akkor előbb persze regeljünk, és töltsünk fel képet!)

2. Kattintsunk a jobbra fent lévő fogaskerék ikonra, azon belül pedig a "Google fotók beállításai" gombra! 

3. A felugró panel "Általános" menüjében alul pipáljuk be a "Fotók nyomon követése" melletti jelölőnégyzetet! Ekkor lenyílik egy kis üres ablak, mellette a felirat: Google Analytics-alapú követési kód.

4. Ekkor, jelentkezzünk be Google Analytics fiókunkba! (Ha nincs, regisztráljunk!)

5. Itt az "Analytics beállításai" menüben kattintsunk alul a "Webhelyprofil hozzáadása" opcióra! 

6. Itt jelöljük meg a "Profil hozzáadása egy új domainhez" rádiógombot, és másoljuk be a "picasaweb.google.com" url-t az üres téglalapba!

Szemléltetés a 6. lépéshez

7. A "Bejejezés" gombra kattintva a felugró panelen találni fogunk egy ehhez hasonló kódot: UA-123456-1, ezt másoljuk be a Picasa előbb otthagyott felületére a "Google Analitics-alapú követési kód" felirat melletti téglalapba! 

Szemléltetés a 7. ponthoz

8. A változások elmentése után tulajdonképpen készen is vagyunk, az adatok megjelénésig maximum 24 órát kell várnunk.

Google-Microsoft "együttműködés"

Egy aranyos "együttműködésnek", vagyis inkább együttállásnak voltam ma a tanúja. A filehippo oldalon épp a Google Chrome legújabb bétáját kerestem, amikor megpillantottam egy Google Ads rendszerben futó Mikrosoft reklámot. Billék épp az Explorer nyolcas verzióját népszerűsítik.

Feltehetően a browser, Chrome, stb. kulcsszavak miatt jelent meg a konkurenci hirdetése a konkurencia rendszerén a konkurencia terméke mellett. Ez persze teljesen logikus, de a fonák helyzet mégi szórakoztató egy csöppet, gondoltuk megosztjuk veletek...

Melyik virtuális énem legyek a reklámpiacon? Online tudathasadás a Google és a Facebook bugyraiban

Napjainkban két cégóriás küzd leghatékonyabban a netezők figyelméért, a Facebook (továbbiakban: FB) és a Google. Mindketten (sokakkal ellentétben) felismerték, hogy szolgáltatásaik költségét nem feltétlenül a fogyasztókkal kell megfizettetni, és nem mindig pénzt kell kérni azokért. Ebben a posztban nem is a pénz alapú modellt szeretném boncolgatni, hanem az "ingyenesség" kulcsának számító (személyes) adatszolgáltatást, amelyre a két kyberbirodalom épül.

Az első markáns különbség a Google és a FB között, hogy az első modell inkább név nélküli, és nagyobb hangsúlyt fektet a rejtett preferenciák feltérképezésére, míg a másik névvel, fényképpel felvállalt tényleges preferenciák alapján ismer meg minket. Mit jelent ez?

Miként lát minket a Google? Elsősorban a kereséseinket, a kulcsszavaink gyakoriságát ismeri a keresőóriás. Annak függvényében, hogy ki milyen szolgáltatását használja, sok egyéb lényeges dolgot is tudhat a felhasználókról. A Youtube-on keresztül tudhatja, hogy milyen zenét hallgatunk. A Google Térkép segítségével ismerheti, hogy milyen vidékek érdekelnek minket, a Google Naptáron keresztül tudja, hogy mikor vagyunk elfoglaltak és mit, hol, alkalmasint kivel csinálunk. A Google Dokumentumokban a feltöltött adatainkból is leszűrhet bizonyos következtetéseket. A sort lehetne folytatni, de a lényeg, hogy a rengeteg kulcsszógyakoriság és a kattintásaink egészen jó valószínűséggel determinálják érdeklődési körünket. Mivel ezek az adatok nem feltétlenül kapcsolódnak össze a nevünkkel, arcunkkal, vagy ha összekötődnek, akkor sem lesznek publikusak a ismerőseink felé, így sokkal bátrabban és őszintébben felvállalunk dolgokat, vállaljuk olyan tulajdonságainkat is, amikről esetleg nem szeretnénk ismerőseinkkel csevegni. Persze a nem vállalt preferenciák tévútra is vezethetnek, hiszen bizonyos kulcsszavak gyakorisága épen úgy jelentheti azt, hogy egy adott dolgot gyűlölünk, vagy éppen szeretünk.

Közben a Facebook arra fekteti a hangsúlyt, amit tettlegesen szeretünk, azaz lájkolunk. Klubok tagjává leszünk, résztveszünk eseményeken, megmutatjuk ismerőseinket, fényképeket, videókat osztunk meg, kommentelünk, lájkolunk rendszerint a saját nevünkkel és az arcunkkal. A vállalt preferenciánk pontosabbak lesznek, mint a Google infói, hiszen nem kell megvárni, hogy egy algoritmus számára elérjük bizonyos kulcsszavak megfelelő gyakoriságát ahhoz, hogy bekerüljünk egy skatulyába. Persze a vállalt tulajdonságaink bővülhetnek azokkal a preferenciákkal, amiket a referenciacsoportjaink a csordaszellem jegyében "ránkkényszerítenek", így pottyanhatunk valótlan skatulyába is. Az arccal, névvel nem vállalt tulajdonságok pedig  elsikkadhatnak, holott azok is jellemeznek minket, ezáltal a rólunk kialakult valós kép torzul olyan irányba, amit mi szeretnénk, amilyennek láttatni szeretnénk magunkat.

De hol ebben a marketing vonatkozás? Mindkét cég elég sokat tudhat rólunk ahhoz, hogy bizonyos ajánlatokat tegyen számunkra, vagy közvetítse a felületein hirdetők ajánlatait. Minél jobban ismer bennünket valaki, annál hasznosabb reklámajánlatokkal talál meg minket. Hasznos számunkra, mert releváns, hasznos a hirdető számára, mert a reklámja olcsóbban, könnyebben célhoz ér, és hasznos a közvetítő számára, mert a reklámpiacon hatékony felületet tud nyújtani. 

Persze egy olyan világban, ahol az ismertvagy ismerni vélt preferenciáink alapján kapunk reklámokat fennál az a veszély, hogy megfelelő gyakorisággal nem találkozunk újdonságokkal, amik esetleg érdekelhetnek minket. Az emberek folyton változnak, nem mindent a neten a keresgélnek, nem mindent osztanak meg magukról, ezzel mindkét modell orra alá borsot törnek. Némi szkepticizmus után elgondolkozhatunk azon is, hogy melyik offline modell tudja hatékonyságban megközelíteni a Google és a FB által járt utak hatékonyságát...

Megdöbbentő gondolat, hogy a két cégóriás többet tudhat rólunk, mint sok ismerősünk, esetleg barátunk, akikkel pedig valóban sok információt osztunk meg magunkról. A két céggel való kapcsolat így nagyban a bizalomra épül, mint egy igazi ember ember közötti kapcsolat. A legfőbb különbség az, hogy a barátainkról jó esetben mi is rendelkezünk kb. annyi infóval, mint ők rólunk, ezért a viszonyt biztonságosnak érezzük. A cégekkel szemben ezt a biztonságot az ezerfejű Caesar biztosítja, a garancia nem a mi kezünkben, hanem egy közösségi ítélet kezében van. 

Hogy a keresésért, az ingyen játékokért, az ingyen videókért és az online közösségekért cserébe ki mennyi infót oszt meg magáról, milyen onlineszemélyiségeket épít fel magáról, az mindenkire rá van bízva, a mérlegelés lehetősége ott van a saját kezünkben. Az online szamélyiségeink nem a valós személyiségünknek a lenyomatai, hanem azok részei, és ezt a felhasználóknak fel kell ismerni ahhoz, hogy elkerülhessen későbbi kínos élményeket, csalódásokat.

Internetes „jogoskodás” – Vaker a Vera és barátai

Két meglehetősen kacifántos esetet szeretnék leírni a Google keresőszponzorációval kapcsolatban, amelyek kicsit megpiszkálták természetes jogérzetemet...

Más tollával ékeskedni...

Több esetben tapasztaltam, hogy a Google Adwords szószponzoráció alkalmával bizonyos cégek megszponzorálják saját konkurensük márkanevét. Legutóbb épp az „ebay” szó alatt láttam egy fizetett Vatera hirdetést, ahogy a képen is látszik.

Ugyan magában a hirdetésben nem jelenik meg az ebay, mint a cég feltehetően védjegyként bejegyzett neve, ugyanakkor ezt a keresőszót használják az ügyfélszerzés során. A 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról ezt írja:

"12. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.

(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy

c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét."

Érzésem szerint ezek alapján az Ebay akár fel is léphetne a jogosulatlan védjegyhasználat miatt, hiszen az Ebay szóra keresőt a név használata miatt megtévesztik, egy teljesen más vállalkozás site-jára vezetik. A magyar jognak persze van egy összehasonlító reklámra vonatkozó passzusa a 2008. évi XLVIII. törvényében, melynek neve: Törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól. A 12. és a 13. § éppen azt taglalja, hogy mi az irányadó ebben az esetben.

"13. § (1) Az összehasonlító reklám

a) nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,

b) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,

c) nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és

d) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.

(2) Az összehasonlító reklám

a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,

b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,

c) ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,

d) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozhat.

(3) Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket."

Ha értelmezzük a megfelelő bekezdéseket és a hirdetés szövegét, akkor beláthatjuk, hogy a Vatera szerinti "egyszerűbb megoldás" az nem éppen "az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságának tárgyilagos összehasonlítása". Így a (3) szakaszban emlegetett védjegyjogosult bizony felléphet a jogszerűtlenül eljáró konkurenssel szemben.

Amikor a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve...

És mi a helyzet akkor, ha egy hirdető egy másik, nem hozzá tartozó márkát próbál népszerűsíteni? Egy személyes példát fogok elmesélni, az eset itt sem egyszerű. Egy FMCG multinál dolgozom, és bizonyos időközönként mi is szoktunk keresőkampányt futtatni a cég nevével és egyéb kulcsszavakkal. Épp monitoroztam a futó kampányt, amikor megláttam egy idegen hirdetést a mi hirdetésünk mellett, ráadásul a hirdetés szövegében szerepelt a cégnevünk, mégpedig rosszul, helytelenül leírva. A cég, aki hirdetett a védjegyünkkel egy online kereskedő volt, aki saját magát az általa árult árukkal és az azokat gyártó cégek márkanevével próbálta reklámozni.

Az 1997. évi XI. törvény megfelelő passzusa is engedi értelmezésem szerint az ilyen típusú védjegyhasználatot:

"15. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja

a) saját nevét vagy címét;

b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;

c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére."

Akkor hol itt a gond? Hiszen így a mi áruink is kapnak egy kis ingyen reklámot, ráadásul jogszerűen? A helyzet nem ilyen egyszerű. A hirdetésünk árát részben befolyásolja az is, hogy hányan hirdetnek azzal a keresőszóval, amellyel mi is hirdetünk, és mekkora összeget szánnak a licit alkalmával az adott szóra. Szóval, ha a saját védjegyünkkel hirdethet más is, akkor tulajdonképpen valamekkora gazdasági kárt okozhat ezzel. A kérdés az, hogy az ominózus hirdetés során előállított többletforgalom meghaladja-e a licit során okozott gazdasági kárt? Ezt számszerűsíteni valószínűleg elég nehéz, így itt valamilyen kooperatív vagy belenyugvó stratégia lehet irányadó.

(Az a gondolatkísérlet, hogy egy jogszerű összehasonlítóreklám használata alkalmával az adwords licit során esetlegesen a védjegytulajdonosnak okozott kár megtérítendő-e, már azt hiszem egy egészen komplex jogi problémát vázol elénk, de ezzel esetleg egy későbbi cikk során foglalkoznék.)

A jószándék másik csorbája az volt, hogy a cégnevet az ominózus online kereskedő rosszul használta. Egyértelműen ránk gondolt, csak 2 elég szembeötlő hibával írta a hirdetés szövegében cégünk nevét. (Különös anomália, hogy a keresőszavaknál a helyesen megadott cégnévre érkezett a falsul leírt szöveg.) Írtam egy mailt a kereskedő honlapján fellelhető ügyfélszolgálati email címre, amire még aznap kaptam egy kedves (valóban kedves) szabadkozó választ, azzal az ígérettel, hogy javítják a nevünket. És javították is. A dolog extra pikantériája az, hogy rosszul. Sajnos a ctrl+c ctrl+v nem működött, pedig levelemben egyértelműen leírtam a helyes verziót. Nos, mit tehettem, írtam ismét, másodszorra már sikerült a javítás, és az ő kampányuk véget is ért.

Nincs jogi végzettségem, így ha valaki pontosan tudna érvelni a cikk gondolatvezetése mellett, illetve az ellen, azt bátorítanám, hogy kommenteljen, hadd okosodjunk!

Az idézett törvényszövegek innen származnak:

2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól

1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról

Gyakoriságok bűvöletében

Az internet egyik legfontosabb jellemzője, funkciója, hogy villám gyorsan eljuttatja hozzánk azt a tudást, amelyet 20-25 évvel ezelőtt komoly erőfeszítésünkbe tellett volna összeszedni.

Ma például a különböző keresők segítségével rengeteg dolgot megtudhatunk anélkül, hogy professzorok előadásait hallgatnánk, a téma szakértőivel konzultálnánk, vagy a könyvtárakban bújnánk a szakmai kiadványokat.

Az egész modell a gyakoriságok körül forog. A kifejezések megtalhatósága attól is függ, hogy az adott kulcsszót szerepeltető oldalt mennyire kattintották szét az eddigi látogatók. A gyakrabban látogatott oldalak általában előkelőbb helyen jönnek fel, amely befolyásolja azt, hogy a jövőben kereső emberek mire kattintanak. Hiszen manapság a kereső első oldalán feljövő találatok számítanak láthatónak, az ott elfoglalt rangsornak is kiemelkedő szerepe van, az első szinte mindent visz.

Szóval az első pár keresőben megjelenő találatot érzékeli a user valóságnak egy adott keresőszó kapcsán, ami hátrébb van, az tulajdonképpen nem is létezik. Így akár egy kitartó keresőszó szponzoráció, vagy egy jól sikerült honlapoptimalizálás megváltoztathatja a vélt valóság képét. Képzeljük el, ha egy ember vagy cég kezébe kerül mondjuk egy keresőszóhoz tartozó első 10-20 találat, akkor az azzal a szóval kapcsolatos érzékelt valóságot egy illető a saját meglátása szerint formálhatja, szinte teljesen szabadon.

Ma Magyarországon a keresőpiacot szinte teljes egészében uralja a Google, szóval magyar nyelven elég egy kereső irányába optimalizálni.

A gyakoriságok bűveletének egy "helyes" gyakorisági sorrendállítás esetében hihetetlen haszna lehet. Viszont a kritika nélküli elfogadás, mint általában, itt is jelentős veszélyeket okozhat. Erre példa lehet a helyesírás. Mi van, ha valaki a Google-t helyesírás ellenőrző programként használja. Ha valamit rosszul írunk be, sokszor feldob egy javaslatot a helyes írásmódra, de mi van, ha nem? Nézzünk egy triviális példát! Ha csak magyar találatokat választunk, akkor a hülye szóra 795 000 ly-es, és 14 800 db j-s találat érkezik, a j-s írásmódnál feldobja, hogy ezt inkább hülyének kellene írni, ha már egyszer hüje valaki... Itt elég egyértelműen billen a mérleg a helyes irányba. Nézzük idézőjelben azt, hogy 1-jén! 1-jén - 406 000 találat, 1-én 318 000, hát, nem kétharmados többség, de a jó írásmód nyer, igaz rossznál nem ajálja fel a helyes megfejtést. Nehezítsünk kicsit! A feladat idézőjeles keresésben a "Nagy-New York-i" szó helyes leírása. 2 530 magyar nyelvű találat az előbb leírt helyes verzió mellett, és 3 180 úgy, hogy az i képzőt kötőjel nélkül írjuk helytelenül. Nem is beszélve a találatok egyéb hibáiról. Szóval egy helytelen gyakoriság tovább gerjesztheti egy helytelen dolog népszerűségét, ez majdnem olyan, mint a hülyék demokráciája, ahol a legbolondabb embert választják vezetőnek a puszta szimpátia alapján az emberek...

Hazánkban is elérhető a Google influenza trendekkel foglalkozó oldala, ahol különböző kutatások bástyázzák körül azt az állítást, hogy azon a helyen, ahol sokan keresnek az influenza szóra, nagyobb a valószínűsége a járványnak. Jelenleg Magyarorszára is magas influenzagyakoriságot mutat a térkép, pedig jelenleg inkább a pánik hatalmasodott el nálunk, a járvány szerencsére nem. Szóval itt arról van szó, hogy egy vélt valóság alapján az ember azt hiheti, hogy nálunk influenzajárvány van. Ez a H1N1 influenzavírus által generált pánikhangulat közepette negatív kihatással lehet akár a magyar turizmusra, és közel olyan károkat okozhat a szektorban, mint egy igazi járvány.

Szóval a virtuális valóság helyenként átcsaphat virtuális valótlanságba is, a kellő kritikai fogadtatás mindennel szemben fontos lehet, a gyakoriságok bűvöletének világában meg különösen.

Az onlinemarketing költészete, google adwords és a twitter

Ha korlátok közé szorítunk valamit, azzal két dolog történik egyszerre:

• leszűkül a mozgástere,
• kapaszkodhat egy korlátba.

Az onlinemarketing az elsőt nem nagyon szereti, a másodikat viszont minden bizonnyal szeretné kihasználni. Az internet területén talán a két legnépszerűbb ilyen "korlát" a google adwords és a twitter.

A google fizetett keresési találatai a címsorban 25 karaktert engedélyez (kék aláhúzott), a szöveges részben kétszer 35-öt (fekete), illetve a megjelenített linknél szintén 35-öt (zöld).

Lényege, hogy bizonyos előre kijelölt kulcsszavakat szponzorál a hirdető, amelyek a keresőbe való beírásakor a szponzorált hirdetések között feljön egy hasonló kis szövegdobozka, mint amilyen a képen látszik. Rákattintva egy hirdető által megadott oldalra jut a user.

A másik ilyen tömör hirdetési lehetőséget biztosító felület a twitter. Ez egy mikroblog, ahol 140 karakter áll rendelkezésre az örökkévalósághoz. Tulajdonképpen a regisztráló egy hírcsatornát hoz létre, ahol ő közzétevő és fogadó is egyben. Ha valakinek feliratkozunk a csatornájára, akkor láthatjuk az általa szerkesztett twitteket, amelyek kb. így néznek ki.

A 140 karakterben lehet közzétenni linkeket is, amelyeket a twitter összetömörít, így több szöveget lehet melléjük írni. Előszeretettel használják netes újságírók a belinkeléses megoldát a legfrissebb cikkek közzétételére, igaz így a normál szöveges rész még kevesebb, mint 140 leütés. Tulajdonképpen bárki, aki el akar vezetni egy másik internetes oldalra, az használhatja ezt a megoldást arra, hogy egy ilyen rövidke tartalmat egy másik online lokáción kibontson. Persze jópáran csak egyszerűen elcsiripelik, hogy mi történt velük minden második percben kicsit szétspamelve az étert, ez is egy módszer az imidzsépítésre. Zimány Atomfizikusleszek Linda is ezzel a módszerrel tudatja rajongóit arról, hogy tétova topánkái mikor gázolnak át a Gucci üzlet küszöbén.

Marketing szempontból általában mindkét tömör, szöveges eszköz leginkább azt a célt szolgálja, hogy minimális tartalomba ágyazott maximális mondanivalóval usereket egy mélyebb tartalom elérésére sarkalljunk. Egy kicsit az egész emlékeztet a manapság Európában is egyre népszerűbb haiku műfajra, amely egy olyan háromsoros japán vers, ami soronként 5-7-5 szótagban egy nagyon tömör tartalmat közöl, alkalmasint kicsit blickfangosan.

Szóval, a szövegírók új kihíváshoz jutnak a mai világban, ami felfogható egy újfajta reklámköltészetnek is. Hogy napjaink webtrubadúrjai mennyire művésziek, illetve milyen mértékben fűzfapoéták, azt az internet ezer fejű cézárja, a userek csoportja eldönti.