2010. május 17., hétfő

Hogyan prezentáljunk sikeresen? 1.

Az utóbbi hetekben több rendezvényen láttam rengeteg prezentációt, jókat és rosszakat, ezért felmerült bennem, hogy a gyakorló marketingeseknek készítek egy átlátható összefoglalót, hogy mire érdemes figyelni egy prezentáció előkészítésekor, elkészítésekor. Egy későbbi cikkben az előadás módját fogom taglalni, így ebben a bejegyzésben az ezt érintő kérdésekre nem térek ki.

Először egy átlátható vázlat, amin érdemes átfutni a kezdetekkor.

1. Tartalom
- cél
- téma
- rendelkezésre álló idő
- vizuális elemek

2. Hallgatóság
- létszám
- demo- és pszichográfiai jellemzők
- előzetes ismereteik a témáról

3. Helyszín
földrajzilag
- a helyszín nagysági
- látási viszonyok a helyszínen, megvilágítás
- akusztika

4. Idő
- időpont
- évszak/napszak
- valamilyen ünnep/esemény közelsége

5. Technika
- projektor/falfelület/vászon
- számítógép
- szoftverek
- hangosítás (személyé, számítógépé)
- pointer/egér/billentyűzet/távkapcsoló
- internet kapcsolat

Menjünk szép sorjában! Kékkel kiemeltem azokat az elemeket, amikre legtöbbször nem vagyunk befolyással. Ezekre a kékített "paraméterekre" érdemes rákérdezni a helyszín biztosítójánál, vagy a rendezőnél, sokban megkönnyíthetik a dolgokat az előzetes ismeretek.

1. A tartalom
Ha valakit felkérnek egy előadás megtartására, rendszerint meghatározzák a témát, esetlegesen az előadás célját is. Ha valami itt nem egyértelmű, mindenképpen pontosítsunk, kérdezzünk, hiszen ha itt elcsúszik valami, és nem arról beszélünk, amiről amúgy a megbízó szerette volna, akkor az egész prezentáció nem ért semmit.
A rendelkezésre álló időt rendszerint megadják, ha nem, válasszunk belátásunk szerink, de ne próbáljuk Fidel Castro nyomdokába lépni azzal, hogy órákon át kínozzuk a halgatóságot, mert azt csak egy diktatúrában könnyű véghezvinni bukás nélkül.
A leggyakrabban használt vizuális elemek:
- fejléc
- lábléc
- háttér
- szöveg
- kép
- táblázat
- grafikon
- színvilág
- videó, audio tartalom
Fejlécet és/vagy láblécet rendszerint megköveteli a cégünk, ha nem, akkor módjával használjuk és ízlésesen, mert nagy felületet elvehet a slide-ból, színvilága pedig determinálhatja a teljes prezi hangulatát. Sok helyen a projektor fényereje elég kicsi, illetve a világítás elnyomja, így jobban látható a negatív szöveg, azaz sötét háttéren világos betűk. Ez folyó szövegnél fáraszthatja a szemet, de egy prezentációnál jobban vonzza a figyelmet, láthatóbb. 
Egy oldalon 10-15 szónál ne legyen több! Teljes mondatokat soha ne írjunk, kivéve ha  rövid idézetet használunk, vagy rövigke mottót! Azért vagyunk ott, hogy a prezentációs vázlatunkat szóban kifejtsük. A prezentáció csupán támogat minket, felkelti a hallgatóság figyelmét, egyszerű, de egyértelmű vizuális üzenetei segítik a megértést, és megjegyezhetőséget. 
Képi anyagnál lehetőség szerint olyan szimbólikus képeket, tárgyakat használjunk, amelyek a mondanivalónkat erősítik, esetleg az elgondolkodtatás eszközével, vagy a meghökkentés eszközével segítik a mondanivalónk későbbi visszaidézését.
A táblázatainkat, grafikonjainkat a prezink színvilága szerint formázzuk, harmonizáljon a prezentációval színben, formában! Egy táblázatban 20-30 adatnál ne legyen több, mert hátulról nem lehet majd látni, a legfontosabb adatokat emeljük ki benne, vagy jelenítsük meg külön oldalon, ha erre szükség van! Ha több grafikont hozunk ugyanazokról a termékekről (pl. piacrész értékben, minőségben, eladott darabszám), akkor az azonos termékkört következetesen azonos színnel jelöljül. A grafikonokon, táblázatokban mindig adjuk meg, hogy milyen egységben mérünk, és adjuk meg a forrásainkat is! Ha a táblázatunknak, grafikonunknak van saját fejléce, akkor az oldal címében ne a fejléc/cím szövegét ismételjük, a redundás dolgok nem hatékonyak. Táblázatként, grafikonként soha ne illesszük be olyan programok outputjait, amelyek nem formázhatóak, vagy csak rondán formázhatóak. Egy igényes munkánál formázzuk meg a prezi hangulatának megfelelően a vizuális tartalmat.
Ha audio vagy vizuális tartalmat illesztünk be, győződjünk meg arról, hogy a prezentáci helyszínén rendelkezésre állnak az azt hibátlanul lejátszó eszközök! Ha nem, akkor inkább hagyjuk ki azokat! Kínos arról beszélni, hogy milyen szépet látna a hallgatóság, ha minden simán menne, miközben nem látja!

2. Hallgatóság
Nem mindegy, hogy 10, 1000 vagy 1000 ember előtt beszélünk. Kb. 30-40 ember felett nagyobb alapzaj van, illetve a hátrébb ülők a kicsi számokat/betűket nem látják. Sok embernek sose mutassunk apró, messziről rosszul látható vizuális elemeket!
Informálódjunk a közönségről. Nem, kor, nyelv, nemzetiség, testi/szellemi fogyatékkal élés, vallás, szexuális hovatartozás, egyéb kulturális jellemzők nagyban befolyásolók lehetnek. Pl. kerekesszékeseknek ne beszéljünk a hosszútávfutás örömeirő, mohamedánoknak az alkoholfogyasztásról, nyugdíjasoknak ne mondjunk anyósvicceket... Lehet, hogy poénosan fogják fel, de alapvetően a hallgatóság egy részében benne maradhat a tüske, hogy nem gondoltunk rájuk, megsértettük őket. A képi elemeknél ne feledjük, hogy vannak olyan országok, ahol jobbról balra olvasnak (Arab világ, Izrael). Itt a képeket érdemes lehet ilyen logika szerint rendezni.
Tudjuk meg, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek az adott témáról a hallgatók! Amucsaröcsögei nyugdíjasklubban ne beszéljünk a twitterezésről, mert nem fogják érteni, egyetemisták előtt meg ne taglaljuk hosszan, hogy mi az a Facebook, mert ismerik, lehet, hogy jobban is, mint mi.

3. Helyszín
A helyszín tekintetében érdemes tudni pár dolgot az adott országról, településről, térségről, épületről, teremről. Akár valamilyen érdekességet, mert lehet, hogy így kerül közelebb kerülni a hallgatósághoz. A terem nagysága, akusztikája, vannak-e oszlopok, vagy egyéb a látást zavaró épületelemek, van-e világítás, függönyök, sötétítés. Ezek mind befolyásolhatják a láthatóságot. Milyen az időjárás, fűtött, vagy huzatos a terem, van-e légkondi? Nagy hidegben, nagy melegben legyünk rövidebbek, hiszen a figyelem tompul, ha a hallgatóság nem érzi jól magát. Állva, ülve hallgatnak-e minket, kényelmesek-e a székek. Ha például mindenki fészkalódik, mert rosszak a székek, vagy közeleg az ebédszünet és mindenki éhes, akkor kérjük meg nyugodtan a hallgatóságot, hogy álljanak fel (lehetőleg burkoltan, vagy szavaztassuk meg őket kézfeltartással a témával kapcsolatban), így kizökkennek egy kicsit a kényelmetlen közegből. A lényeg, a kis tükkjeinket ne vegyék észre. Ne közöljük, hogy látjuk, mindenki unatkozik, így álljanak fel egy percre, mert az nagyon rosszul is kiveheti magát.

4. Idő
Nem mindegy mikor tartjuk a prezit. Kora reggel, esetleg éjjel, ebéd előtt, vagy után, amikor mindenki betompul a jóllakottságtól. Télen vagy nyáron (hideg, vagy meleg van), közelít valamilyen nagy esemény, ünnep. Az adott eseményre kitérhetünk, beleszőhetjük a mondandóba, ezzel az előadásunk aktualitása kézzelfoghatóbb lesz.
Ha az előadásunkkal párhuzamosan valami sokkal kellemesebb program zajlik a közelben (sörivó verseny, humorfesztivál), akkor köszönjük meg a jelenlétet viccesen, esetleg mondjuk el, hogy miért jó választás minket hallgatni, így a hallgatóság könnyebben elhiszi, hogy jól döntött.

5. Technika
Tudatában vagyunk, hogy milyen eszközöket vetettünk be a preziben, ezeket valahogy meg kell jeleníteni! Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy az eszközkészlet a helyszínen rendelkezésre áll, akkor hozzunk eszközt magunk. Gyakori probléma az is, hogy mi már egy program legújabb verzióját használjuk otthon, de a konferenciaközpont, vagy az adott intézmény két verzióval le van maradva, így szétesik a prezi. Ilyenkor érdemes saját laptopot vinni, ha van. 
Győződjünk meg arról, hogy a projektor működik, nem áll ferdén, van megfelelő falfelület/vászon, ahova vetít, nem ferdén áll, és nem ad homályos képet.
Ha audio/video tartalmat akarunk lejátszani, akkor legyen a számítógéphez hangszóró csatlakoztatva, enélkül cincogást hallanak csak, a player és a gép hangereje se legyen lenémítva. Ha 40-50 embernél több előtt beszélünk, (persze orgánum függő), érdemes mikrofont, vagy mikroportot kérni. Előtte ennek ki- és bekapcsolásáról tájékozódjunk!
Ha nincs lézeres pointer, akkor hozzunk, pár ezer forintért kaphatunk, megéri a befektetést. Érdemes azt is előre tudni, hogy az egeret, vagy a billentyűzetet kell-e nyomkodnunk, vagy van távkapcsoló (ilyet is árulnak usb-set, érdemes sajátot tartani, ezzel könnyebb léptetni, sokszor a pointer is bele van építve).
Mind a hardverek, mind a szoftverek használatáról informálódjunk előre, nem olyan jó érzés 100 ember előtt percekig bénázni azért, mert nem ismerjük valaminek a megfelelő használatát, közben a közönség egy része előtt hitelünket is veszthetjük. 
Ha beágyazott internetes tartalmat teszünk a prezibe, győződjünk meg róla, hogy van-e a helyszínen internetkapcsolat!
Ha lehetséges, a közönség érkezése előtt teszteljük a prezentációnkat élesben a helyszínen! Ezzel sok kényelmetlenségtől megkímélhetjük a hallgatóságot és magunkat is, vagy felkészülhetünk a bekövetkező hibákra, azokat arcrezdülés nélkül kimagyarázhatjuk, vagy elháríthatjuk az okukat!

Ha bármi eszetekbe jut a jó prezentációval kapcsolatban, kommenteljetek, és updateljük az anyagot. Hamarosan előadásmód kerül a terítékre egy következő bejegyzésben!

2010. április 26., hétfő

Melyik virtuális énem legyek a reklámpiacon? Online tudathasadás a Google és a Facebook bugyraiban

Napjainkban két cégóriás küzd leghatékonyabban a netezők figyelméért, a Facebook (továbbiakban: FB) és a Google. Mindketten (sokakkal ellentétben) felismerték, hogy szolgáltatásaik költségét nem feltétlenül a fogyasztókkal kell megfizettetni, és nem mindig pénzt kell kérni azokért. Ebben a posztban nem is a pénz alapú modellt szeretném boncolgatni, hanem az "ingyenesség" kulcsának számító (személyes) adatszolgáltatást, amelyre a két kyberbirodalom épül.

Az első markáns különbség a Google és a FB között, hogy az első modell inkább név nélküli, és nagyobb hangsúlyt fektet a rejtett preferenciák feltérképezésére, míg a másik névvel, fényképpel felvállalt tényleges preferenciák alapján ismer meg minket. Mit jelent ez?

Miként lát minket a Google? Elsősorban a kereséseinket, a kulcsszavaink gyakoriságát ismeri a keresőóriás. Annak függvényében, hogy ki milyen szolgáltatását használja, sok egyéb lényeges dolgot is tudhat a felhasználókról. A Youtube-on keresztül tudhatja, hogy milyen zenét hallgatunk. A Google Térkép segítségével ismerheti, hogy milyen vidékek érdekelnek minket, a Google Naptáron keresztül tudja, hogy mikor vagyunk elfoglaltak és mit, hol, alkalmasint kivel csinálunk. A Google Dokumentumokban a feltöltött adatainkból is leszűrhet bizonyos következtetéseket. A sort lehetne folytatni, de a lényeg, hogy a rengeteg kulcsszógyakoriság és a kattintásaink egészen jó valószínűséggel determinálják érdeklődési körünket. Mivel ezek az adatok nem feltétlenül kapcsolódnak össze a nevünkkel, arcunkkal, vagy ha összekötődnek, akkor sem lesznek publikusak a ismerőseink felé, így sokkal bátrabban és őszintébben felvállalunk dolgokat, vállaljuk olyan tulajdonságainkat is, amikről esetleg nem szeretnénk ismerőseinkkel csevegni. Persze a nem vállalt preferenciák tévútra is vezethetnek, hiszen bizonyos kulcsszavak gyakorisága épen úgy jelentheti azt, hogy egy adott dolgot gyűlölünk, vagy éppen szeretünk.

Közben a Facebook arra fekteti a hangsúlyt, amit tettlegesen szeretünk, azaz lájkolunk. Klubok tagjává leszünk, résztveszünk eseményeken, megmutatjuk ismerőseinket, fényképeket, videókat osztunk meg, kommentelünk, lájkolunk rendszerint a saját nevünkkel és az arcunkkal. A vállalt preferenciánk pontosabbak lesznek, mint a Google infói, hiszen nem kell megvárni, hogy egy algoritmus számára elérjük bizonyos kulcsszavak megfelelő gyakoriságát ahhoz, hogy bekerüljünk egy skatulyába. Persze a vállalt tulajdonságaink bővülhetnek azokkal a preferenciákkal, amiket a referenciacsoportjaink a csordaszellem jegyében "ránkkényszerítenek", így pottyanhatunk valótlan skatulyába is. Az arccal, névvel nem vállalt tulajdonságok pedig  elsikkadhatnak, holott azok is jellemeznek minket, ezáltal a rólunk kialakult valós kép torzul olyan irányba, amit mi szeretnénk, amilyennek láttatni szeretnénk magunkat.

De hol ebben a marketing vonatkozás? Mindkét cég elég sokat tudhat rólunk ahhoz, hogy bizonyos ajánlatokat tegyen számunkra, vagy közvetítse a felületein hirdetők ajánlatait. Minél jobban ismer bennünket valaki, annál hasznosabb reklámajánlatokkal talál meg minket. Hasznos számunkra, mert releváns, hasznos a hirdető számára, mert a reklámja olcsóbban, könnyebben célhoz ér, és hasznos a közvetítő számára, mert a reklámpiacon hatékony felületet tud nyújtani. 

Persze egy olyan világban, ahol az ismertvagy ismerni vélt preferenciáink alapján kapunk reklámokat fennál az a veszély, hogy megfelelő gyakorisággal nem találkozunk újdonságokkal, amik esetleg érdekelhetnek minket. Az emberek folyton változnak, nem mindent a neten a keresgélnek, nem mindent osztanak meg magukról, ezzel mindkét modell orra alá borsot törnek. Némi szkepticizmus után elgondolkozhatunk azon is, hogy melyik offline modell tudja hatékonyságban megközelíteni a Google és a FB által járt utak hatékonyságát...

Megdöbbentő gondolat, hogy a két cégóriás többet tudhat rólunk, mint sok ismerősünk, esetleg barátunk, akikkel pedig valóban sok információt osztunk meg magunkról. A két céggel való kapcsolat így nagyban a bizalomra épül, mint egy igazi ember ember közötti kapcsolat. A legfőbb különbség az, hogy a barátainkról jó esetben mi is rendelkezünk kb. annyi infóval, mint ők rólunk, ezért a viszonyt biztonságosnak érezzük. A cégekkel szemben ezt a biztonságot az ezerfejű Caesar biztosítja, a garancia nem a mi kezünkben, hanem egy közösségi ítélet kezében van. 

Hogy a keresésért, az ingyen játékokért, az ingyen videókért és az online közösségekért cserébe ki mennyi infót oszt meg magáról, milyen onlineszemélyiségeket épít fel magáról, az mindenkire rá van bízva, a mérlegelés lehetősége ott van a saját kezünkben. Az online szamélyiségeink nem a valós személyiségünknek a lenyomatai, hanem azok részei, és ezt a felhasználóknak fel kell ismerni ahhoz, hogy elkerülhessen későbbi kínos élményeket, csalódásokat.

2010. április 8., csütörtök

Tényleg népszerűbb a közösségi média, mint az online pornó?

Készítettünk egy közösségi médiával foglalkozó, magyar nyelvű videót, helyenként megdöbbentő adatokkal, számokkal. A blogban ezt nem is szeretnénk nagyon magyarázni, ha valakinek kérdése van a témával kalpcsolatban, kommenteljen, írjon nyugodtan.

A forráslistát a blogbejegyzésben találjátok.




Források:

Social Media Revolution videó a Youtube-on (angol)
Nrc.hu magyar internet penetráció
Wikipedia szócikkek száma (angol)
Adatok a magyar Wikipediáról
Twitter Top 100-as lista (angol) (frissítve a Twitterről 2010.04.07.)
Facebook Top 10
Wikipedia Top 100 (angol)

2010. március 31., szerda

Mitől döglik az online légy? Facebook és twitter top 10

Ma olvastam a facebookmarketing.hu oldalán a világ jelenlegi legtöbb követővel bíró TOP 10 Facebook rajongói oldalt, és gondoltam érdekes lenne összevetni a Twitter legnépszerűbb 10-es toplistáján szereplőkkel,   és néhány tanulságot is szerencsés lehet levonni, persze ha van.

A Facebookmarketing.hu listája a következő:

1. Texas hold'em poker (játék) (15 738 596 rajongó)
2. Michael Jackson (zene) (11 408 636 rajongó)
3. Mafia Wars (játék) (11 066 970 rajongó)
4. Barack Obama (politika) (7 966 665 rajongó)
5. Facebook (közösségi oldal) (7 919 608 rajongó)
6. Vin Diesel (film) (7 764 702 rajongó)
7. Starbucks (vendéglátás) (6 453 811 rajongó)
8. Megane Fox (film) (6 361 996 rajongó)
9. Lady Gaga (zene) (5 971 038)
10. The Twilight Saga (film) (5 404 237)

A Twitter toplistája a twittercounter.com adatai alapján:

1. Ashton Kutcher (film) (4 704 135 követő)
2. Britney Spears (zene) (4 629 208 követő)
3. Ellen DeGeneres (tv) (4 432 072 követő)
4. Barack Obama (politika) (3 523 161 követő)
5. Lady Gaga (zene) (3 380 060 követő)
6. Oprah Winfrey (tv) (3 335 377 követő)
7. Kim Kardashian (celeb) (3 268 134 követő)
8. John Mayer (zene) ( 3 176 884 követő)
9. Twitter (közösségi oldal) (3 066 439 követő)
10. Ryan Seacrest (tv) (3 048 622 követő)

A Twitter listájából senki sem férne fel a Facebook TOP 10-be, de tekintve, hogy a Facebook 400 millió körüli követői bázissal rendelkezik, a Twitter kb. 80 millióval, és utóbbinak kb. a 20%-a aktív, akkor a mikroblog a produkált számokkal egyáltalán nem szégyenkezhet. Az első szembeötlő érdekesség az lehet, hogy mindkét listán csupán két személy képviselteti magát, az egyik Barack Obama, aki kampányában kiválóan használta a közösségi médiát, igaz nem kevés pénzt fektetett bele, illetve korunk egyik legnagyobb énekes dívája, Lady Gaga.

Bekategorizáltam az egyes TOP 10 tagokat, és ebből kiderült, hogy a zene és a film a legnépszerűbb tartalmak, 4-4 taggal is képviseltetik magukat a legjobbak között, a TV 3 képviselővel van jelen, ők jellemzően amerikai TV sztárok. Mindkét facebookos játékot a Zynga nevű cég fejlesztette. 

Mindként listán képviselteti magát az adott közösségi oldal rajongói tábora, egymásén viszont nincsenek jelen. Mind a Facebook a Twitteren, mind a Twitter a Facebookon kb. 200 000 követővel rendelkezik.

A Twitteren a listavezető az összes felhasználó kb. 5,8%-át vonzza magához, a Facebookon ez a szám 3,9% körül alakul.

Ha megnézzük, hogy az egyes listákon hányan mondhatók globális idolnak, és hányan lokálisnak (amerikainak), akkor a Facebook listán szinte mindenki globálisnak nevezhető (én Obamát sem tekinteném feltétlenül kizárólagosan amerikai jelenségnek), a Twitteren 5 lokális, és 5 globális idolt különítek el, a Twitter ilyen szempontból USA súlypontúbb, a Facebook 112 millió amerikai követővel rendelkezik, ez az összes felhasználó 28%-a, a Twitteren ez az arány 24%. Ez ellentmond az előző állításnak, de feltételezhetjük, hogy az amerikai twitterezők között nagyobb az aktívak aránya.

Érdekes marketingtanulság, hogy a 18 listás közül 1 db mindössze nem virtuális cég, ez a Starbucks. 4 online cég szerepel a listán, ebből 3 a Facebookhoz köthető (a két játék Facebookos játék). 11 név köthető a szórakoztatóiparhoz (zene, fim, tv).

Nem meglepő, hogy a az offline médiában hypeolt személyiségek komoly lenyomatot hagynak az online médiában is. A fordított irányú áramlás egyelőre még nem ilyen súlyú, de azért megfigyelhető (pl. Ausztrál Tom, Szalacsy, stb.)



2010. március 30., kedd

Magyar nettó reklámköltési adatok 2002-2009

Épp a mai napon közölte a 2009-es magyar reklámköltési becslését a Magyar Reklámszövetség (MRSZ), és gondoltam összeszedem az elmúlt évek tendenciáit, hátha az együtt látott reklámtorták érdekesebb adatokat mutatnak. Elsőként egy grafikon a nettó reklámköltési trendekkel:




Szabad szemmel két dolog tűnik fel elsőre, az internet költési adatok gyönyörű karrierje, és a sajtó lassú de biztos hanyatlása. 2002-ben a print volt az első helyen, lenyomva a Magyarországon oly fontos TV-t. Ebben az évben az internet még az utolsó helyen kullogott a mozival karöltve. Utóbbi a következő évben lenyomta a mozit, 2007-ben a rádiót, 2009-ben pedig a köztéri költések arányát is előzte. A 2009-es reklámköltési adatok szerint biztosan áll a 3. helyen. 

Aki szereti a számokat bogarászni, annak felteszek egy táblázatot is, ahol meg tudja nézni a pontos százalékokat. Az utolsó oszlop az elmúlt évek tendenciáját szimbolizálja médiatípusonként.


Figyelemreméltó, hogy 2002-ben a sajtó-internet olló még 41%pontnyi különbséget 2009-re sikerült 15,5-re faragni. Magyarországon a TV hegemónia arányaiban egyelőre kikezdhetetlennek tűnik, igaz 2009-ben abszolút számokban csak az internet és a mozi volt képes növekedni az előző évhez képest.

2010. március 28., vasárnap

Szokatlan reklámfelület - pompás ötlet tartalékokkal

Nemrégiben egyik barátommal a Ferenciek terén mászkáltunk Pesten, és a jó időre való tekintettel impulzusvásárlásra csábított minket a Jégbüfé ismét üzembe lendülő fagyis pultja. Ebben persze önmagában kevés érdekesség rejlik, Kiszolgálás után arra lettünk figyelmesek, hogy a haverom szalvéta helyett valamilyen reklámanyagot kapott a tölcsér köré, amit láthatóan professzionálisan erre a célra gyártottak.


A kis papírtölcsért a Sensodyne szponzorálta, amely márka ugyebár arról híres, hogy megvédi az érzékeny fogakat. Sajnos csak a mobilommal tudtam képeket készíteni a jópofa eszközről, így a nem túl jól látszó szövegeket leírom:

Headline: FAGYÁLLÓ FOGAK
Alatta: Sensodyne fogkrém. Mindennapos védelem az érzékeny fogaknak.
Lent végig: Sensodyne logó

Az alapgondolat kolosszális. Ha valakinek érzékeny a foga a hidegre, akkor fagyimajszolás közben rögtön látja is a megoldást. A fogvédő szükséglet fellépése és a márka összekapcsolódik. Az affinis fogyasztó elraktározhatja a márkát, és a következő fogkrémvásárlásnál felidézheti a fagyizós élményét. Egy kicsi hiányérzetem annyiban maradt, hogy csak a márkát és annak fő üzenetét kommunikálta az eszköz. Semmi domain név, semmi akció, semmi egyéb aktivitás nem állt vele kapcsolatban, pedig az akár még hatékonyabb is lehetett volna. Persze lehet, hogy nincs országosan kiépített együttműködő fagyizóhálózat, csak a Jégbüfében pedig nehéz lenne bármilyen országos akciót kommunikálni. Mindenesetre egy olyan ötletnek tartom az eszköz használatát, ami kiinteget napjaink szürke marketingmegoldásai közül.




Amúgy a reklámanyag az édestölcsérhez járt, én pl. a sima tölcsérrel kért fagyimhoz csak szalvétát kaptam. Persze ez lehet a kiszolgáló véletlen tévesztése is, de akár szűrhet is a kicsit tehetősebbnek vélt prémium userekre, akik megengedik maguknak az amúgy persze nem sokkal drágább édes tölcsért. Érdekes lenne megtudni, hogy a megállapodás hány fagyizóval történt, kik kapnak ilyen reklámanyagot, hányan kaphatják egy nap, mennyi ideig fut az akció? Ha valakinek vannak még ezzel kapcsolatban tapasztalatai, ossza meg velünk bátran!






2010. február 28., vasárnap

Vásárlói döntéshozás online vs. kőkorszak

Talán emlékszünk még azokra az időkre, amikor a "Szomszédokban" az idősebb szereplők azon csámcsogtak, hogy a nagyobb boltokban nem ismerik meg őket, nem tudnak két szót szólni az eladóhoz, bezzeg Lenke néni picike boltjában az emberség oázisára találunk a gonosz bolthálózatok kietlen sivatagában...

Régen volt, tán igaz sem volt, tekintve, hogy manapság 5-10 kattintásból egy árva szó nélkül, és anélkül, hogy az aktuális "Lenke nénit" akár képről is látnánk, vehetünk magunknak különféle jószágokat online. De mennyire igaz, hogy egy-egy ilyen vásárlás mögött nincs meg az emberi tényező? 

A klasszikus értelemben vett vásárlási folyamat 5 fő részből áll az Engel-Blackwell-Miniard-modell szerint:

- 1. az igény kialakulása (a probléma felismerése),
- 2. információgyűjtés (kutatás),
- 3. az alternatívák kiértékelése,
- 4. vásárlás,
- 5. vásárlás utáni magatartás.

(Természetesen az egész folyamat nem fut végig minden vásárlásnál, például a rutinszerű beszerzéseknél illetve az impulzus vásárlások során lépések maradhatnak ki.)

1. Az első lépést jelentheti sokminden, nem feltétlenül online kell zajlania, bár az internetes reklámok, bannerek, online PR cikkek, keresők, közösségi oldalak, fórumok mind beindíthatják az emberek fantáziáját.

2. A második lépés az, ahol az online igazán képes nagyot alakítani, az információgyűjtés. Különböző cikkekben és posztokban rengeteget olvashatunk arról, hogy x szektorban ennyien, y termék vagy szolgáltatás esetében annyian szereznek be információt a neten. Átlagosan a netezők 50-60%-a informálódik elsődlegesen a neten Magyarországon. Rengeteg termékről olvashatunk egy-egy honlapon, fórumon. A magyar netezők 49%-a úgy érzi, hogy időt takaríthat meg az online vásárlással. Megérzésem szerint főként az információgyűjtés rövidülhet le a magyar valóságban. Az offline világban, különösen az olyan vásárlásoknál, amelyek nagyobb értékűek voltak, és valamilyen extra szakértelmet igényeltek bizony nem volt triviális a szükséges információ beszerzése. Ma az internetes tartalmak az ilyen információszerzési időt nagyban lerövidítik.

3. Az alternatívák kiértékelése már kockázatosabb. Míg Taki bácsi számára Lenke néni hiteles hírforrás volt abban a tekintetben, hogy friss-e az alma, addig a net számos fóruma bizony nem egyforma hitelességgel bír a vásárló számára. Talán ezzel is magyarázható, hogy az internetezők 33%-a kockázatosnak tartja az online vásárlást.

4. De feltehetően nem az információszerzés bizonytalansága jelenti a fő kockázati tényezőt, mint inkább a fizetés biztonsága, illetve a kiszállítás. Megdöbbentő adat számomra, hogy az online üzletekben a magyarok 70%-ban utánvételes készpénzes fizetési módot választanak. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy sokszor az eladó sem biztosítja a kényelmesebb fizetési módokat, másrészt a fogyasztók is bizalmatlanok. Hátha félremegy az összeg, nem sikerül az utalás, átvág a kereskedő... Bizalmi oldalon biztosan el kell telni néhány évnek ahhoz, hogy jelentős tömegek mozduljanak a nem készpénzes fizetés irányába. Tapasztaltam már olyat is kicsiny hazánkban, hogy a kiküldött áru mellé begyűrtek egy sárga csekket, így bizalmi alapon rámhagyták az árut. A bliccelők okozta károk feltehetően benne voltak az árban, nem érzem megoldásnak, hogy egy online vásárlást a postán kellene kifizetnem. (Igaz ezt az aktust is helyettesíthetem a internetes banki átutalással.)

5. A vásárlás utáni magatartás online oldalon egyrészt jelentheti, hogy a fogyasztó feedbacket adhat a kereskedő illetve a gyártó felé a vásárolt termékről, szolgáltatásról. Másrészt kereskedői oldalról magában foglalja a kiszállítást és a fogyasztók kezelését. A kiszállítási idők gyorsaságával kb. 4% nem elégedett, abban pedig kb. 5% nem bízik, hogy az áru meg is érkezik hozzá.
Arról nem találtam adatot, hogy az online vásárlók hány százaléka rendeli otthonra az árut, ugyanakkor a kiszállítási idő rendszerint egybeesik a normál, nappali munkaidővel, ami feltehetően nem csak engem terel abba az irányba, hogy ne otthonra rendeljek árut, hanem a munkahelyre, ahonnan haza kell cipelni...
Nem véletlen, hogy az FMCG termékek köréből a vásárlók csupán 27%-a rendelt eddig Magyarországon, feltehetjük, hogy online bevásárlást a házhozszállítás nehézsége miatt kevesen követnek el. A legalább hetente netezők körében 3,3% a vegyi áru, 4,8% pedig az élelmiszer online vásárlás népszerűsége.
Pedig a Gemius kutatása szerint 37% olcsóbbnak véli az online vásárlást. Az emberek tisztában vannak azzal, hogy az online kereskedőnek nem kell boltot fenntartani, és fizetni a belvárosi bérleti díjakat, tehát engedhetnek az alapárból jó esetben.

Pár dolog, ami az online vásárlás előnye jelenleg Magyarországon:
- széleskörű online információ,
- "nyitvatartási idő" korlátjának megszűnése (éjjel-nappal elérhető felület),
- rendszerint nem kell elmenni a boltba, ca ipőtalpköltség megspórolása.

Ahol még vannak tartalékok:
- online fizetési módok lehetőségének bővítése (online banking, Paypal), a bizalmi válság feloldása,
- kiszállítási idő bővítése (munkaidő utánra közvetlenül, vagy éjjel-nappalira),
- a kiszállítás idejének pontosítása (ne kelljen egy egész napszakot a várakozással tölteni, max 1-2 órát),
- olcsóbb, vagy ugyanolyan ár, mint offline vásárlás esetében (legalább 37% számít erre),
- ha van információs e-mail cím, akkor mindenkinek kellene válaszolni, és lehetőleg 1-2 órán belül.

A vásárlói döntéshozás szükséges lépései közé nem tartozik "Lenke néni", ez a modellből kiderült.
Érzésem szerint a következő évtized nagy kihívása, hogy ki tud megfelelő online vásárlási lehetőséget biztosítani, nagyszerűen kiépült kiszállítási rendszerrel. Ha valaki idejében képes lesz arra, hogy a nagybevásárlásokat képes legyen online kiváltani, az biztosan alapjaiban fogja átalakítani a jelenegi kiskereskedelmi szerkezetet nem csak Magyarországon, de bárhol a világon.

Források:


Hofmeister-Tóth Ágnes: Fogyasztói magatartás, Aula kiadó, 2003.


Gemius kutatása: E-kereskedelem 2009: Trendek és attitűdök az ekereskedelemmel kapcsolatban - Kutatás a magyar internetezők körében

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=557091


http://www.kutatocentrum.hu/tanulmanytar/e-shopping-report-2009-esr-teljes

2010. február 15., hétfő

Médiapédia, a szakma magyar wikipédiája

Érdekes kísérlet lehet a Wikipédiával párhuzamosan bizonyos wikiszerű oldalak üzemeltetése. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mi szükség van erre? Miért nem elég a nagy Wikipédia? 

Nos, a képlet egyszerű. A wikipédisták aránylag kevesen vannak egy ilyen kicsi országban, mint a miénk. Így a szükebb érdeklődési körre jutók aránya bizony kevés. Ha kevés a szerkesztő, akkor kevés a cikk, és a téma iránt érdeklődő emberek nem tudják kielégíteni tudásvágyukat. A Wikipédián sokszor úgy érzi az ember, hogy  nem elég röviden összefoglalni egy-egy témáp, még a definíciós szócikkeknél is bizonyos kényszert érez az emeber, hogy bővítsen, ne legyen az ellenőröknek az az érzése, hogy az adott szócikk csak egy csonk.

Mi lehet az alternatív "Wikipédiák" versenyelőnye, amitől képesek magukat fenntartani?

1. Legyenek tematikusak! Ne akarjanak mindenben versenyezni, elég az adott szaktémakört alaposan körüljárni.
2. Könnyű szerkeszthetőség. A wiki gépezet manapság elég szépen kinőtte magát, sokféle társprojekt fut sok nyelven, sok szabállyal. Ha egy szűk célcsoportot szeretnénk megcélozni a szerkesztéssel, akkor egyszerűvé kell azt tenni.
3. Kellő publicitás a szakmában. Jó bornak is kell a cégér, azt hiszem ennek túlmagyarázására nincs szükség egy marketingblogon.
4. Korrekt tartalom. Sajnos egyre kevesebb wiki projektben érzik úgy, hogy ellenőrzés nélkül minden esetben értékes tartalom kerül a nagyérdemű elé. Így érdemes szakmai szemekre bízni az ellenőrzést.
5. Nem közérdekű tartalom publikálása. Ez alatt azt értjük, hogy akát olyan nem országos jelentőségű cégek, személyek is felkerülhetnek, akik egy szűk területen fontos szerepet töltenek be, de a Wikipédia ingerküszöbe alatt maradnának.

És az ajánlat: Médiapédia

Az oldal ötlete abszolút wikipédiás alapokon nyugszik. Szerkesztése egyszerűbb, egy gyors regisztrációt érdemes ezügyben megejteni. Rövid szerkesztői profil létrehozható, igaz a leírásnál működésbe lépő karakterszámláló nem működik tökéletesen. Az elmentett cikknél nincs előnézet, ellenőrzésig sajnos nem lehet újra szerkeszteni. Homokozó, azaz próbacikkíró felület van, de valószínűleg a Wikipédián sem véletlenül van egy "nem ellenőrzött" verzió. 2021 szócikk van fent amelyek között lehet témánként és betűrendben is keresgélni. A kategorizálás néhol sántít, de összességében nem rossz. A szócikkek számára nem lehet panasz, az egyes témákon azért sok helyen van még mit dolgozni. 

A Médiapédia a Neo Interactive projektje, de nem csak média/marketing/web témájú tematikus wikisite-juk van, hiszen ők gondozzák a Vinopédiát és a Patikapédiát is több hasonló projekt mellett. A Wikipédia szellemiségével ellentétben ezeken az oldalakon megjelennek reklámok, így ezek profitorientált oldalak. Nem tudni, hogy hány cikk "szerkesztőségi", illetve hány privát szerkesztésű. Feltehetően az oldal profitorientáltsága tart vissza szerkesztőket a közösségi munkától.

Kíváncsian várjuk, hogy pár év múlva mennyire lesz létjogosultságuk ezen oldalaknak, mennyire fognak megszaporodni, illetve milyen fejlesztői hátteret tud egy-egy cég mögéjük tenni.

2010. január 25., hétfő

Internetes „jogoskodás” – Vaker a Vera és barátai

Két meglehetősen kacifántos esetet szeretnék leírni a Google keresőszponzorációval kapcsolatban, amelyek kicsit megpiszkálták természetes jogérzetemet...

Más tollával ékeskedni...

Több esetben tapasztaltam, hogy a Google Adwords szószponzoráció alkalmával bizonyos cégek megszponzorálják saját konkurensük márkanevét. Legutóbb épp az „ebay” szó alatt láttam egy fizetett Vatera hirdetést, ahogy a képen is látszik.

Ugyan magában a hirdetésben nem jelenik meg az ebay, mint a cég feltehetően védjegyként bejegyzett neve, ugyanakkor ezt a keresőszót használják az ügyfélszerzés során. A 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról ezt írja:


"12. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.
(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;
b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy
c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét."

Érzésem szerint ezek alapján az Ebay akár fel is léphetne a jogosulatlan védjegyhasználat miatt, hiszen az Ebay szóra keresőt a név használata miatt megtévesztik, egy teljesen más vállalkozás site-jára vezetik. A magyar jognak persze van egy összehasonlító reklámra vonatkozó passzusa a 2008. évi XLVIII. törvényében, melynek neve: Törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól. A 12. és a 13. § éppen azt taglalja, hogy mi az irányadó ebben az esetben.


"13. § (1) Az összehasonlító reklám
a) nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
b) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,
c) nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és
d) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.
(2) Az összehasonlító reklám
a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,
b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,
c) ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,
d) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozhat.
(3) Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket."



Ha értelmezzük a megfelelő bekezdéseket és a hirdetés szövegét, akkor beláthatjuk, hogy a Vatera szerinti "egyszerűbb megoldás" az nem éppen "az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságának tárgyilagos összehasonlítása". Így a (3) szakaszban emlegetett védjegyjogosult bizony felléphet a jogszerűtlenül eljáró konkurenssel szemben.

Amikor a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve...

És mi a helyzet akkor, ha egy hirdető egy másik, nem hozzá tartozó márkát próbál népszerűsíteni? Egy személyes példát fogok elmesélni, az eset itt sem egyszerű. Egy FMCG multinál dolgozom, és bizonyos időközönként mi is szoktunk keresőkampányt futtatni a cég nevével és egyéb kulcsszavakkal. Épp monitoroztam a futó kampányt, amikor megláttam egy idegen hirdetést a mi hirdetésünk mellett, ráadásul a hirdetés szövegében szerepelt a cégnevünk, mégpedig rosszul, helytelenül leírva. A cég, aki hirdetett a védjegyünkkel egy online kereskedő volt, aki saját magát az általa árult árukkal és az azokat gyártó cégek márkanevével próbálta reklámozni.

Az 1997. évi XI. törvény megfelelő passzusa is engedi értelmezésem szerint az ilyen típusú védjegyhasználatot:


"15. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja
a) saját nevét vagy címét;
b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére."


Akkor hol itt a gond? Hiszen így a mi áruink is kapnak egy kis ingyen reklámot, ráadásul jogszerűen? A helyzet nem ilyen egyszerű. A hirdetésünk árát részben befolyásolja az is, hogy hányan hirdetnek azzal a keresőszóval, amellyel mi is hirdetünk, és mekkora összeget szánnak a licit alkalmával az adott szóra. Szóval, ha a saját védjegyünkkel hirdethet más is, akkor tulajdonképpen valamekkora gazdasági kárt okozhat ezzel. A kérdés az, hogy az ominózus hirdetés során előállított többletforgalom meghaladja-e a licit során okozott gazdasági kárt? Ezt számszerűsíteni valószínűleg elég nehéz, így itt valamilyen kooperatív vagy belenyugvó stratégia lehet irányadó.

(Az a gondolatkísérlet, hogy egy jogszerű összehasonlítóreklám használata alkalmával az adwords licit során esetlegesen a védjegytulajdonosnak okozott kár megtérítendő-e, már azt hiszem egy egészen komplex jogi problémát vázol elénk, de ezzel esetleg egy későbbi cikk során foglalkoznék.)

A jószándék másik csorbája az volt, hogy a cégnevet az ominózus online kereskedő rosszul használta. Egyértelműen ránk gondolt, csak 2 elég szembeötlő hibával írta a hirdetés szövegében cégünk nevét. (Különös anomália, hogy a keresőszavaknál a helyesen megadott cégnévre érkezett a falsul leírt szöveg.) Írtam egy mailt a kereskedő honlapján fellelhető ügyfélszolgálati email címre, amire még aznap kaptam egy kedves (valóban kedves) szabadkozó választ, azzal az ígérettel, hogy javítják a nevünket. És javították is. A dolog extra pikantériája az, hogy rosszul. Sajnos a ctrl+c ctrl+v nem működött, pedig levelemben egyértelműen leírtam a helyes verziót. Nos, mit tehettem, írtam ismét, másodszorra már sikerült a javítás, és az ő kampányuk véget is ért.

Nincs jogi végzettségem, így ha valaki pontosan tudna érvelni a cikk gondolatvezetése mellett, illetve az ellen, azt bátorítanám, hogy kommenteljen, hadd okosodjunk!

Az idézett törvényszövegek innen származnak:



2010. január 10., vasárnap

Új ruhában Twitter oldalunk is

A két ünnep közt jókat ettünk, ittunk és ünnepeltünk – ahogyan reméljük tettétek ezt Ti, olvasóink is.

A teljes tétlenség azonban csak látszólagos: a szakmai munka nem állt meg teljesen. A márka öltözékének második lépcsőjeként a blog után Twitter csatornánk is kékbe borult. Reméljük, hogy az új ruha madarasított változata is elnyeri tetszéseteket!

Kommentjeiteket, mint mindig, most is szívesen fogadjuk! Csatornánk címe pedig: twitter.com/marketingmask