Gyakoriságok bűvöletében

Az internet egyik legfontosabb jellemzője, funkciója, hogy villám gyorsan eljuttatja hozzánk azt a tudást, amelyet 20-25 évvel ezelőtt komoly erőfeszítésünkbe tellett volna összeszedni.

Ma például a különböző keresők segítségével rengeteg dolgot megtudhatunk anélkül, hogy professzorok előadásait hallgatnánk, a téma szakértőivel konzultálnánk, vagy a könyvtárakban bújnánk a szakmai kiadványokat.

Az egész modell a gyakoriságok körül forog. A kifejezések megtalhatósága attól is függ, hogy az adott kulcsszót szerepeltető oldalt mennyire kattintották szét az eddigi látogatók. A gyakrabban látogatott oldalak általában előkelőbb helyen jönnek fel, amely befolyásolja azt, hogy a jövőben kereső emberek mire kattintanak. Hiszen manapság a kereső első oldalán feljövő találatok számítanak láthatónak, az ott elfoglalt rangsornak is kiemelkedő szerepe van, az első szinte mindent visz.

Szóval az első pár keresőben megjelenő találatot érzékeli a user valóságnak egy adott keresőszó kapcsán, ami hátrébb van, az tulajdonképpen nem is létezik. Így akár egy kitartó keresőszó szponzoráció, vagy egy jól sikerült honlapoptimalizálás megváltoztathatja a vélt valóság képét. Képzeljük el, ha egy ember vagy cég kezébe kerül mondjuk egy keresőszóhoz tartozó első 10-20 találat, akkor az azzal a szóval kapcsolatos érzékelt valóságot egy illető a saját meglátása szerint formálhatja, szinte teljesen szabadon.

Ma Magyarországon a keresőpiacot szinte teljes egészében uralja a Google, szóval magyar nyelven elég egy kereső irányába optimalizálni.

A gyakoriságok bűveletének egy "helyes" gyakorisági sorrendállítás esetében hihetetlen haszna lehet. Viszont a kritika nélküli elfogadás, mint általában, itt is jelentős veszélyeket okozhat. Erre példa lehet a helyesírás. Mi van, ha valaki a Google-t helyesírás ellenőrző programként használja. Ha valamit rosszul írunk be, sokszor feldob egy javaslatot a helyes írásmódra, de mi van, ha nem? Nézzünk egy triviális példát! Ha csak magyar találatokat választunk, akkor a hülye szóra 795 000 ly-es, és 14 800 db j-s találat érkezik, a j-s írásmódnál feldobja, hogy ezt inkább hülyének kellene írni, ha már egyszer hüje valaki... Itt elég egyértelműen billen a mérleg a helyes irányba. Nézzük idézőjelben azt, hogy 1-jén! 1-jén - 406 000 találat, 1-én 318 000, hát, nem kétharmados többség, de a jó írásmód nyer, igaz rossznál nem ajálja fel a helyes megfejtést. Nehezítsünk kicsit! A feladat idézőjeles keresésben a "Nagy-New York-i" szó helyes leírása. 2 530 magyar nyelvű találat az előbb leírt helyes verzió mellett, és 3 180 úgy, hogy az i képzőt kötőjel nélkül írjuk helytelenül. Nem is beszélve a találatok egyéb hibáiról. Szóval egy helytelen gyakoriság tovább gerjesztheti egy helytelen dolog népszerűségét, ez majdnem olyan, mint a hülyék demokráciája, ahol a legbolondabb embert választják vezetőnek a puszta szimpátia alapján az emberek...

Hazánkban is elérhető a Google influenza trendekkel foglalkozó oldala, ahol különböző kutatások bástyázzák körül azt az állítást, hogy azon a helyen, ahol sokan keresnek az influenza szóra, nagyobb a valószínűsége a járványnak. Jelenleg Magyarorszára is magas influenzagyakoriságot mutat a térkép, pedig jelenleg inkább a pánik hatalmasodott el nálunk, a járvány szerencsére nem. Szóval itt arról van szó, hogy egy vélt valóság alapján az ember azt hiheti, hogy nálunk influenzajárvány van. Ez a H1N1 influenzavírus által generált pánikhangulat közepette negatív kihatással lehet akár a magyar turizmusra, és közel olyan károkat okozhat a szektorban, mint egy igazi járvány.

Szóval a virtuális valóság helyenként átcsaphat virtuális valótlanságba is, a kellő kritikai fogadtatás mindennel szemben fontos lehet, a gyakoriságok bűvöletének világában meg különösen.